Édesapja egykori
óvári gazdász, egy Zemplén
megyei uradalom számvevője volt. Gyárfás József
Sopronban végezte el a középiskolát, érettségi után a
Magyaróvári Gazdasági Akadémiára iratkozott be, ahol
1896-ban végzett. Egy év múlva tért vissza
Cserháti
Sándor munkatársául, s mellette dolgozott 1909-ig. 1899-ben a
magyaróvári Országos Növénytermelési Kísérleti
Állomáshoz helyezték, amelyet ugyancsak
Cserháti
irányított. 1901-től az állomás
aradi kirendeltségét
vezette.
Cserháti halála után 1909-ben őt bízták
meg a kísérleti állomás vezetésével. 1933-ban innen vonult nyugdíjba, de még
évtizedekig tevékenykedett a kísérleti intézetben és a
Magyaróvári Gazdasági Akadémián és utódintézményeiben. Pályája
kezdetétől bekapcsolódott a trágyázási és műtrágyázási kísérletekbe, gyakorlati
célja a talaj termelékenységének fokozása volt. Részletesen foglalkozott a
zöldtrágyázás kérdéseivel, de a szántóföldi takarmánytermesztésben is maradandót
alkotott, nevéhez fűződik a hazai pannonbükköny kinemesítése és a fehér somkóró
termesztésének meghonosítása. Gyárfás kiváló emberi tulajdonságokkal rendelkező
kutató és gyakorlati szakember volt. Húsz önálló művén kívül mintegy 600
szakközleményt írt hazai és külföldi szaklapokba. Évtizedeken át vezette a
„Köztelek” Növénytermesztés és Trágyázás rovatát, sok előadást tartott, többek
között a rádióban is. Munkásságáért a Kossuth-díj 2. fokozatával (1955) és Munka
Érdemrenddel tüntették ki.
Keszthelyen temették el.
Emlékét ma utca neve őrzi
Mosonmagyaróváron.