Középiskolai tanulmányait a
győri bencés
főgimnáziumban és a
váci piarista gimnáziumban töltött évek
után 1890-ben a
kecskeméti r. k. gimnáziumban fejezte
be. 1890 és 1894 között a
Selmecbányai Bányászati
és Erdészeti Akadémián folytatott erdészeti majd kohászati tanulmányokat. 1894-től
1896-ig a
resicai vasgyárban gyakornokoskodott, 1896-ban
Selmecbányán kohómérnöki oklevelet szerzett.
1902-ben a
kolozsvári egyetemen vegyészetből
doktorált. 1896-tól a Hernádvölgyi Magyar Vasipari Rt.
korompai hengerművénél, 1898-tól a kudrisi állami vasgyárban volt
mérnök. 1901-ben bízták meg a
Selmecbányai
Bányászati Főiskola vaskohászati tanszékének vezetésével. 1903-tól adjunktus,
1904-től rendkívüli, 1906-1919 között rendes tanár. 1912-1914 között a főiskola
rektori tisztét is betöltötte. Megszervezte a főiskola vaskohászati kísérleti
laboratóriumát, jelentős munkát végzett a hazai kohómérnökképzés, a bányászati és
kohászati felsőoktatás fejlesztése korszerűsítése terén, s a tanárok fokozott
megbecsülése érdekében. 1917-ben javasolta a bányászati és erdészeti főiskola
műegyetemi rangra való emelését, a főiskolának önálló fakultásként a József Nádor
Műegyetemhez
Budapestre való helyezésével. 1919-ben a
főiskola
Miskolcra helyezését szorgalmazta. 1902 és 1917 között több közleménye
látott napvilágot különböző periodikákban, a legtöbb a
„Bányászati és Kohászati
Lapok”-ban. Sírja
Budapesten a X. kerületi
Újköztemetőben van.