Teológiai tanulmányait 1775-1777 között a győri szemináriumban végezte. 1795-1825 között
Mosonszentmiklós plébánosa volt. Népszerűsítő történeti munkái a nemességnek szóltak, ennek az osztálynak a
szellemisége tükröződik bennük. A magyar nemeseket a hunok, szittyák és a honfoglalók leszármazottainak tekintette, a jobbágyokat, pedig a meghódított népek
utódainak. Véleménye szerint a nemesi nemzet fő jellemzői annak nyelve, ruhája és a koronája. A tudományos igényű történetírás megjelenésével munkássága
feledésbe merült.