Lexikon szócikk

Budapesten rendõrtiszt-helyettesi iskolát végzett, ezután 1950-ben Kiskunhalasra került. 1952-ben tiszti iskolán, majd Moszkvában parancsnokképzõ iskolán folytatta tanulmányait, ezután Mosonmagyaróvárra helyezték, ahol a határõr laktanya parancsnoka lett. 1956. október 26-án délelõtt mintegy 1000-1500 fõnyi békés tömeg tüntetett a laktanya elõtt, akikre golyószóróból, géppuskából és kézifegyverekbõl két sorozatot lõttek ki és kézgránátokat hajítottak közéjük. Különbözõ források szerint 50-104-126 fõ volt a halálos áldozatok száma, s 78-200 a sebesülteké. Dudás százados a vérengzést követõen Rajkánál elhagyta az országot. 1957 márciusában szûnt meg a felfüggesztése, ekkor Orosházára, majd 1960 októberében Kiskunhalasra helyezték, ahol 1965-tõl a határõrség kerületi parancsnoka lett. 1979. augusztus 30-án alezredesi rangban innen ment nyugdíjba. Elõször 1989-ben indított vizsgálatot Dudás ellen a határõrség országos parancsnoka, amelynek eredményét a kiskunhalasi pártbizottság ülésén ismertették. Dudás erre nem ment el. 1992-ben a Gyõri Katonai Ügyészség arra hivatkozva tagadta meg a nyomozást ellene, hogy az emberölés bûntette 15 év után elévül. Ezt a határozatot a Legfelsõbb Bíróság az Alkotmánybíróság állásfoglalása nyomán megsemmisítette arra hivatkozva, hogy az emberiség elleni bûncselekmény nem évül el. 1994-ben hallgatták ki elõször gyanúsítottként Dudás Istvánt, s a Budapesti Ügyészségi Nyomozó Hivatal nyomozása után 1994. november 2-ára készült el a vádirat, amelynek alapján a Fõvárosi Bíróság Katonai Tanácsa kezdte tárgyalni az ügyet. 1995 februárjában a bíróság bizonyítottság hiányában megszüntetõ határozatot hozott, amelyet 1996 decemberében a Legfelsõbb Bíróság hatályon kívül helyezett, és a Gyõri Katonai Ügyészséget új eljárásra, pótnyomozásra utasította. A Gyõr–Moson–Sopron Megyei Bíróság Katonai Tanácsa 1999. szeptember 9-én kezdte meg a sortûz-pert Budapesten a Fõvárosi Bíróság épületében. 2001 júniusában a katonai bíróság kimondta, hogy Dudás nem szervezte meg megfelelõen a laktanya védelmét és nem gyõzõdött meg a tömeg szándékáról. Ez vezetett az ötven halálos áldozatot és kétszáznál több sebesültet követelõ sortûzre, amelyért Dudást emberiség elleni bûntett vádjával elsõ fokon 3 évi fegyházra és 5 év közügyektõl való eltiltásra ítélte a bíróság. A büntetés végrehajtását azonban az 1993. évi közkegyelem kizárta, így a katonai ügyész súlyosbításért fellebbezett. A hét évig tartó eljárásban 80 tárgyalási napon 475 személyt hallgattak meg (a perirat 20 ezer oldal szöveget, 55 órányi filmfelvételt és 3 órányi hanganyagot tartalmazott), Dudás és társai azonban mindvégig tagadták bûnösségüket. Mivel Dudás az eljárás vége elõtt meghalt, végül nem született jogerõs ítélet a sortûz-perben, s a vádlottak közremûködése hiányában a teljes igazságra sem derült fény.