Schack Károly magyaróvári pékmester és
Barth Mária elsőszülött gyermeke, alsó-középiskoláit szülővárosa polgári
leányiskolájában végezte, majd magántanulóként kitüntetéssel érettségizett a
piarista gimnáziumban. A család az apa váratlanul bekövetkezett halála után az
1930-as évek végén vette fel a Bánlaki nevet. A
budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen 1948-ban szerzett tanári
diplomát matematika és számvitel szakon, és ugyanebben az évben pszichológiai
tárgyakat hallgatott a tudományegyetem bölcsészettudományi karán. 1949-ben szerzett
egyetemi doktori címet pedagógiából.
Pécsen és
Budapesten tanított különféle középiskolákban. 1962-től
az MTA Pszichológiai Intézetének aspiránsaként dolgozott kandidátusi dolgozatán.
1965 és 1966 között a matematika- és a longitudinális tanítás módszertanával
foglalkozott, illetve az azzal kapcsolatos kísérletekben vett részt a
budapesti Arany János Gimnáziumban. Munkássága
középpontjában végig a tanítás módszertani kérdései - a tanulók egyéni tanulása és
az önálló teljesítmények problémaköre - álltak. Ezen a területen születtek
szakmunkái és cikkei is.
