Édesapja banki tisztviselő volt, akit 1883-ban
Bécsből Budapestre helyeztek. Édesanyja Csehországból
származott, de családon belül többnyire franciául beszélgettek.
Budapesten az ifjú Francénak negyedik nyelvként a magyar
nyelvet is el kellett sajátítania. Apja kívánságára kereskedelmi iskolában tanult,
majd magánúton érettségizett. A Műegyetemen elsősorban a zoológia kötötte le az
érdeklődését. Több hetes gyűjtőmunkával 1892-ben feltérképezte a Balaton, a
Kis-Balaton mocsaraiban élő egysejtű élőlényeket. Kutatási eredményei nyomán szakmai
körökben felfigyeltek a fiatal természettudósra. 1898-ban került
Magyaróvárra a
Linhart
György vezette Vetőmagvizsgáló, Növényélet- és Kórtani Állomásra. Itt a
cukorrépa gomba kórokozóival, a gabonarozsda kártételének felszámolásával, a
gyümölcsfák moníliás betegségeivel foglalkozott. Önképzéssel itt mélyítette el
filozófiai ismereteit. 1902-ben Németországba,
Münchenbe költözött anélkül, hogy magyar állampolgárságához, a magyar
tudományos élethez hűtlen lett volna.
Münchenben
1906-1918 között biológiai intézetet irányított és ott általános biológiai
kérdésekkel, a talaj élővilágával foglalkozott. Közben az egész világot beutazta:
éveket töltött a trópusokon. Őt tartják a talajökológia megalapítójának, aki a
talajbiológiában, a limnológiában is kiváló eredményeket ért el. A
természettudományokat népszerűsítő könyvein kívül több száz növénytani, állattani,
biológiai, természetrajzi beszámolót írt német és magyar folyóiratokban. Könyveit
százezrek olvasták világszerte, életműve természettudósok, filozófusok, és művészek
generációit foglalkoztatta. A Farkasréti temetőben temették el, de síremlékét
időközben felszámolták.