Apja
Farádon volt tanító. Elemi iskolái elvégzése után a középiskolát a
Győri Állami Főreáliskolában végezte, érettségi után
Budapesten a tudományegyetem természettudományi karára
iratkozott be, ahol tanári oklevelet szerzett. Az egyetem elvégzése után
tanársegédként dolgozott a
budapesti egyetemen, utána
egy évig
Székesfehérváron középiskolában
tanított. 1907-től a
Debreceni Gazdasági Akadémia
növénytani tanszékén asszisztens, 1912-től a
Kolozsvári Gazdasági Akadémián tanársegéd, majd rendkívüli tanár. Az
első világháborúban 34 hónapig frontszolgálatot teljesített, ezután
Kolozsvárra tért vissza a növénytani tanszék élére.
Innen ismét
Debrecenbe ment, majd
Szegeden az Alföldi Mezőgazdasági Intézet szervezésével bízta meg a
miniszter. 1927-ben helyezték
Magyaróvárra, itt a
növény- és állattani tanszék vezetőjeként és a botanikus kert kezelőjeként
dolgozott, továbbá növénytant, növénykórtant és gazdasági növénytant adott elő a
hallgatóknak. Szakterülete a növényvédelem volt, így
Magyaróváron a Gépkísérleti Állomáson az ő utasításai alapján
fejlesztették ki a Vulkán nevű bogárégetőt. Az 1935. évi Mezőgazdasági Kiállításon
sikere volt az általa kifejlesztett Avaria nevű bogárfogó készüléknek, amelyet a
lóhere- és a lucernakártevők elleni védekezésnél használtak. Ugyanakkor Gróf Béla
nagy jelentőséget tulajdonított a permetezésnek is. Részletesen foglalkozott a
cukorrépa kártevőivel és az ellenük való védekezéssel. 1928-ban megalapította a
„Cukorrépa” című szaklapot, amit tanártársaival a haláláig szerkesztett.
Tanulmányutakat tett Németországban és Bulgáriában, kongresszusokat szervezett,
előadásokat tartott. Sok cikket írt gyakorlati gazdák számára a
„Köztelek”-ben és a
„Mezőgazdaság”-ban. Szerkesztette és kiadta a
„Gazdasági Zsebkönyv”-et, s a
minisztérium megbízásából
Révy Dezsővel közösen
megírta a
Gazdasági növénytan és a Növénykórtan című tankönyvet a gazdasági iskolák
számára.
Magyaróváron temették el.
