Bátaszéken végezte az alapfokú iskolát, majd
Pécsett a fémipari szakiskolában, később a
szegedi fémipari főiskolán tanult 1941-ig,
tanulmányait azonban a háborús viszonyok miatt nem fejezhette be, mert a szakképzett embereket a haditermelésbe irányították.
Így került a
Mosonmagyaróvári Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyárba.
1947-1957 között a
Bonyhádi Zománcművek megbízott főmérnöke volt. 1957-ben visszakerült
Mosonmagyaróvárra, ahol a fémszerelvénygyárban
több műszaki beosztásban dolgozott a beruházási osztályon. 1982-ben vonult nyugdíjba. Már nyugdíjba vonulása előtt is érdekelte a helytörténet,
járta a várost, sokat fényképezett, jegyzeteket készített a könyvtárban és a levéltárban.
Hatalmas méretű adatbázist (kronológiát) alkotott, amely felöleli Mosonmagyaróvár történetét
a kezdetektől az ezredfordulóig. Sírja a
magyaróvári régi temetőben van.
