Elemi iskolai és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 1948-ban a
pécsi I. Önálló Híradó Zászlóaljhoz vonult be
katonának. Később a
budapesti Kossuth Akadémián és a
kijevi híradós tiszti főiskolán tanult. 1951-ben a
Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Híradó Tanszékének főtanára lett. 1955-ben a
Budakeszi Tartalékos Tiszti Tábor parancsnokhelyettesévé
nevezték ki. 1956. október 30-án több társával a Corvin-téri ellenállók
parancsnokságára küldték, hogy teremtse meg a forradalomban részt vevő fegyveres
csoportok közötti rádióösszeköttetést. November 1-én kinevezték a Corvin-köz híradó
parancsnokává. November 6-án, a szovjet csapatok ellen vívott harcokban megsebesült,
sebesülését előbb a fővárosban majd biztonsági okok miatt
Mosonmagyaróváron kezelték. 1957. január 31-én
családjával nyugatra emigrált. Előbb Ausztriában, majd 1966-tól Ausztráliában élt,
műszaki, távközlési területen dolgozott. 1996-ban rehabilitálták és alezredessé
léptették elő, 1956-os tevékenységéért több elismerést kapott. 2000 nyarán 80 napot
töltött szülőhazájában, ekkor felkereste szülővárosát is. Több verset írt, amelyek a
szabadságharcról, az emigrációról és a hazaszeretetről szólnak.
