Lexikon szócikk

Halmos László
Nagyvárad 1909. november 10. - Győr 1997. január 26.
Foglakozása(i):
Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végzett, orgona és egyházzenei szakon. 1931-től a győri székesegyház karnagya volt. Egyházzenei műveit a Vatikánban is játszották. Oratóriumai és népdalfeldolgozásai korán hírnevet szereztek neki. Bartók Bélával, aki a barátja volt, egy időben érte el a világhírt. A legjobb győri dalárdákat vezényelve ismerkedett meg Enge Jánossal, a Mosoni Ének- és Zeneegylet neves karnagyával. 1936-tól rendszeresen járt városunkba kórustalálkozókra is. 1949 után az új hatalom szemében szálka lett az egyházzenész és 1953-1955 között Komlón bányamunkára kényszerítették. Onnan szabadulva Mosonmagyaróváron (is) dolgozhatott. 1957-től 1960-ig a mai Bolyai iskolában óraadó tanár volt. 1961-től 1975-ig a Kossuth Lajos Gimnáziumban tanított és vezetett kórust. A helyi agráregyetem énekkarát is ő szervezte és irányította. Új alkalmi műveit jelesebb (szocialista) események kapcsán már el is játszották városunkban. 1969-ben történt nyugdíjazása után is kijárt, és minden alkalmat megragadott a zene elméleti és gyakorlati oktatására, kórusszervezésre. Önzetlen társadalmi munkájáért 1972-ben Mosonmagyaróvár kitüntette. Művei az 1980-as években már több nyugati államba is eljutottak. Beleegyezésével 1989 óta róla elnevezett énekegyüttes működik városunkban. 2010. november 13-án leplezték le emléktábláját a magyaróvári plébánia Városház utcai falán.
A szócikkhez használt forrás(ok):
  • Enzsöl Imre: Híres embereink 1939-1999. között
    Mosonmagyaróvár 60 éve 1939 -1999. Szerk. Szentkuti Károly. Mosonmagyaróvár, 1999. 70. p.
  • Barsi Ernő-Hamar Imre: Halmos László Győr, 1971. 43 p.
  • Nagyné Majoros Györgyi: Halmos László: Nagyvárad, 1909. november 10.–Győr, 1997. január 27.
    Moson megyei műhely Mosonmagyaróvár, 1998- 12. évf. 2009. 2. sz. p. 83-91.
A szócikk szerzője:Enzsöl Imre