Apja
Haniffel Károly Jenő főhercegi uradalmi pénztáros.
1938-ban érettségizett a
magyaróvári piarista gimnáziumban, 1943-ban a József Nádor Műszaki és
Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán szerzett diplomát. 1938-46 között több diplomáciai
tanfolyamot végzett. Első, verseket és műfordításokat tartalmazó kötete magánkiadásban látott napvilágot
1944-ben. A német megszállás és a háború éveiben verskötetének példányai jórészt elvesztek, s ő maga
testi-lelki sérülésekkel érte meg a harcok végét. 1944-ben feleségül vette
Sándor Judit operaénekesnőt,
akivel 2008-ban bekövetkezett haláláig boldog házasságban éltek. Emlékére készült az Életed nélkül című
2010-ben megjelent verskötet. 1945-46-ban a Földművelésügyi Minisztériumban, majd a Külügyminisztériumban
dolgozott. Ez utóbbi helyen először gazdaságpolitikai munkakört látott el, majd a nemzetközi szervezetekkel
foglalkozott. A háború után induló vagy újrainduló folyóiratoknál versekkel és műfordításokkal jelentkezett,
versei rendszeresen szerepeltek a rádióban. 1947 nyarán egy diplomáciai kiküldetés felszabadulást és új
nekilendülést hozott életébe. Ez év őszén megírta a Hany Istók című elbeszélő költeményét, 1949-ben egy
minisztériumi pályázaton 2. díjat nyert Jelzőtűz a Hegyalján című elbeszélő költeményéért. Ezután bezárultak
előtte a publikálás lehetőségei.1956-ban a nagy mester,
Szabó Lőrinc, akivel élete utolsó tíz évében baráti
kapcsolatba került, a zavaros időktől való távolmaradásra intette Hárs Ernőt. Saját versekkel csak 1960-ban
jelentkezett a Kortársban, 1964-ben végre a Szépirodalmi Kiadónál megjelenhetett első igazi verskötete
Csillagóra címmel. 1976 óta szabadfoglalkozású író. Húsznál több vers- és műfordításkötete jelent meg,
két szakkönyvet írt a nemzetközi szervezetekről. Élete utolsó éveiig tartotta a kapcsolatot szülővárosával,
feleségével közösen vagy egyedül több műsoros esten, író-olvasó találkozón, piarista öregdiák összejövetelen
vett részt.
Mosonmagyaróvári éveiről és a megyéhez kötődő irodalmi kapcsolatairól a Hullámgyűrűk című 1990-ben
megjelent prózai emlékezésekben és a Kereszt és koszorú. Búcsú a XX. századtól (Bp., 2006.) című prózai írásokat
tartalmazó kötetben írt részletesen. Hárs Ernő halk szavú, a mindennapok világára figyelő lírikus volt, akit
az emberi lét végső kérdései foglalkoztattak. Barokk hősiessége klasszikus renddel párosult verseiben, műveit
humanizmus és racionalizmus jellemezte. Filozófiai igényű és mélységű gondolatait zárt, fegyelmezett formákba
öntötte. Méltatlan mellőzései arra vezethetők vissza, hogy soha nem tartozott táborokhoz, megőrizte
függetlenségét. Korunk egyik legsokoldalúbb és legjelentősebb műfordítója, szinte minden jelentős európai
nyelvből, afrikai és amerikai szerzőktől is fordított. Két hatalmas úttörő vállalkozása – Louis de Camoes
A lusiadák és Torquato Tasso A megszabadított Jeruzsálem című művének fordítása - a késő reneszánsz nagy
eposzainak magyarra való modern átültetését jelentette. 2009-ben a Magyar Írószövetség örökös tagja lett.
Kitüntetései: Szocialista Munkáért Érdemérem (1960), Portugál műfordítói díj (1987), Portugál Tengerész
Henrik Érdemrend lovagkeresztje (1990), József Attila-díj (1993), Az Év Könyve Jutalom (1996), Forintos Díj
(1996), Radnóti Irodalmi Társaság fődíja (1996), Déry Tibor-díj (2003), Stephanus-díj.
