Apja
Oroszváron, később
Bezenyén és
Pannonhalmán volt
főjegyző. A
győri bencés gimnáziumban érettségizett, majd
érettségi után leventeként besorozták. Megszökött, de a szovjetek elfogták s csak
két és fél év hadifogság után térhetett haza. Több egyetemet elkezdett: a
közgazdasági tanulmányok után volt vegyészmérnök, bölcsész, orvostanhallgató és az
idegen nyelvek főiskolájára is járt. Tisztviselő, vállalatai közgazdász volt, később
a Városépítési Tervező Intézetben dolgozott. 1970-ben a Huszonötödik Színház,
1983-1984-ben a
kecskeméti Katona József Színház
dramaturgja volt. Versekkel jelentkezett az irodalomban, de első műfajához csak
jóval később tért vissza. Regényeiben, novelláiban és filmregényeiben jól kivetők a
lírai indíttatás nyomai. Megőrizte a költői metafórákban gazdag, váratlan
asszociációkban bővelkedő stílust, kivált a lelki élet, a belső átérzés
érzékeltetésére. Több tucat filmnovellát, filmregényt és filmregényt írt
Jancsó Miklós számára (
Oldás és kötés, 1963;
Csillagosok, katonák, 1967;
Szegénylegények, 1968;
Az erőd, 1979, stb.). A
fantasztikum irányában tágítja írói világát a horror és a sci-fi eszközeit
fölhasználó regényekben. Jellegzetes drámai műfajai az utópisztikus modelldráma, az
abszurd történelemi-politikai modelldráma és a fikciós példázat. 1981-1989-ben a
Magyar Írók Szövetsége választmányi tagja, 1989-1991-ben az
„Új Idő” című lap
szerkesztőbizottságának tagja, 1991-től a Független Magyar Írók Szövetségének
elnöke, 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia Tagja. Kitüntetései: József Attila-díj
(1976), Kossuth-díj (1999).