Villanyszerelő szakmát tanult, s 1902-től
Berlinben
a Siemens-műveknél dolgozott.
Budapestre való
visszatérése után bekapcsolódott a vasas szakszervezet munkájába. Az I.
világháborúban többször megsebesült. 1917-ben
Magyaróvárra vezényelték a Fegyver- és Lőporgyárba. Még ez évben a Vas-
és Fémmunkások Szövetsége helyi csoportjának lett a titkára. 1918. okt. 31-étől az
egész Moson megyére kiterjedő hatáskörű Magyaróvári Nemzeti Tanács (később Moson
vármegyei Nemzeti Tanács) társelnöke, 1918. november 10-étől a Szociáldemokrata Párt
helyi szervezetének titkára, 1919. március 6. és március 22. között a Moson
vármegyei Nemzeti Tanács elnöke, 1919. március 22-étől a Moson Megyei Direktórium
elnökeként a megye első számú vezetője. 1919. április 12-én a munkástanács
megválasztotta a Tanácsok Országos Gyűlésébe képviselőnek, júniusban részt is vett a
gyűlés munkájában. 1919. augusztus 2-ától Moson megye kormányzótanácsi biztosa lett.
A Tanácsköztársaság bukása után
Bécsbe emigrált, innen
1920-ban Magyarországra csalták, s
Szombathelyen a
huszárlaktanyában tartották fogva. Itt halt meg 1920 január végén.