Szülei
Hönel Dániel és
Kelber Mária voltak. A
késmárki
gimnáziumban tett érettségi vizsgát 1884-ben. A
budapesti műegyetemen és
Münchenben tanult
építészetet. 1888-ban nyert építőmesteri oklevelet. Önkéntesként a 44.
gyalogezredben szolgált, letette a tiszti vizsgát is. Az első világháborút
századosként harcolta végig, részt vett
Przemysl
védelmében. Pályáját még
Münchenben kezdte, dolgozott
Szepesszombaton, majd egy
pesti cég iroda- és építésvezetőjeként vezette a
győri vasúti pályaudvar és a MÁV gépgyár építését. A Czóbel-Muskovits
cég beltagjaként tervezte és építette fel az
esztergomi laktanyát és csapatkórházat, a
lévai honvédlaktanyát és a
zimonyi
millenniumi emlékművet. Még
Budapesten önállósította
magát, ez után, 1901-ben költözött
Magyaróvárra.
Vállalkozása tervezte és építette a Kühne gépgyár egyes épületeit, az ipartelepi
villanytelepet, a
mosoni szalaggyárat, a
rónafőpusztai kastélyt, a főhercegi malmot és sörgyárat, a
Növénynemesítő Intézet székházát, több iskolát, közöttük a neogótikus
szentpéteri zárdaiskolát. Katonai megrendelésre
1903-ban tervezte a Hirtenbergi Tölténygyár (ma MOFÉM) nagyobbik üzemépületét.
Leginkább ismert épülete az 1909-ben elkészült, saját magánlakásának épített
magyaróvári úgynevezett postapalota, amelyik úgy vált
postahivatallá, hogy az ő felesége volt a postakezelő. Ugyanebben az évben épült fel
a (ma már elbontott) Mosoni-Duna-parti tüdőszanatórium. Több mint 25 évig volt tagja
Magyaróvár képviselőtestületének, alapítója és
elnöke az ipartestületnek. A
Freiss Máriával kötött
házasságuk gyermekáldás nélkül maradt. Hamvaik a
magyaróvári temető családi sírboltjában nyugszanak.
Emléktábláját,
Lebó Ferenc alkotását, 2017. szeptember 16-án avatták fel az általa tervezett postapalota épületén.
