Husz Ferenc cipész és
Rongits Katalin hat gyermeke közül a legkisebb is a
mosoni állami elemi népiskolában kezdte tanulmányait. 1937-től 1942-ig
a
hegyeshalmi polgári középiskolában tanult, a
háborús évek miatt 1951-ben
Győrben tette le a
szakérettségi vizsgát. Közben, 1948-1950-ig lakatos szakmunkás tanuló is volt.
1951-től a
budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki
karán tanult, 1956-ban kapott mérnöki oklevelet. A Kühne Mezőgazdasági Gépgyár
jogutódaként működő
Mosonmagyaróvári
Mezőgazdasági Gépgyárban lett beosztott mérnök, gyártmányszerkesztő, 1968-tól
gépészeti csoportvezető, műszaki fejlesztőmérnök. Az ott töltött évek során több
országban tett tanulmányutat, illetve a Szovjetunióban vezette a gyár akkoriban
híres exporttermékének, a tojóketreceknek üzembe állítását. 1963-tól a
Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolán lett
először tanársegéd, majd adjunktus. 1968-tól ismét a régi munkahelyén dolgozott,
1990. december végén a Kühne gyárból ment nyugdíjba. Helytörténeti tevékenysége a
Szülőföldünk pályázatok megjelenésével kapcsolatos. A szülőhely, főleg
Moson és a mosoni élet szeretete, emlékeinek megőrzése
iránti késztetés rendkívül széleskörű, mégis alapos helytörténeti kutatásokra
ösztönözte. Felbecsülhetetlen érdemet szerzett azzal is, hogy a Győri Rába Művekhez
csatolt
mosoni gyárból kidobott értékes dokumentumokat
munkahelyi egzisztenciájának kockáztatásával nem a MÉH telepre, hanem részben a
Hansági Múzeumba, részben pedig a lakására irányította.
