Lexikon szócikk

Ivánfi Ede
Somorja 1821. április 21. - Magyaróvár 1900. január 28.
Foglakozása(i):
A személynév névalakjai:
Műve(i):
*A Magyar Birodalom vagy Magyarország s részeinek címerei. Nagy-Becskerek, 1869.
*Vázlatok Mosony vármegye múltjából. Magyaróvár, 1882.
*A régészet becse, fejlődése átalában és alkalmazása Mosony vármegyében. Magyaróvár, 1883.
A csallóközi Somorján született, ahol apja Jancsik András egyházi karmesterként dolgozott. Édesanyja királyfai Botló Eszter nemesi származású volt. Apja korán elhunyt és anyja nevelte. Névmagyarítással nyerte az Ivánfi, piarista szerzetesként az Ede nevet. Középiskoláit Pozsonyban végezte. Mélyen vallásos édesanyja a kegyesrendiek privigyei noviciátusába küldte 1837-ben. Itt két évet járt, azután további 6 évet a felvidéki piarista iskolákban töltött „tanítva tanulva”. Megfordult Sátoraljaújhelyen, Vácott, Nyitrán, Pozsony-Szent-Györgyön. 1846-ban tett szerzetesi fogadalmat és áldozópappá válhatott. Tanári működését Debrecenben kezdte, a hittudomány mellett a történelem és a földrajz voltak a választott tárgyai. A szabadságharc idején Máramarosszigeten élt. Tanulmányutakat tett Velencében, Münchenben, Prágában és Szerbiában. A hatvanas években bontakozott ki publikációs tevékenysége főként a „Századok”, az „Archeológiai Értesítő” és a „Győri Történelmi és Régészeti füzetek” közölték írásait. Tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak, az Országos és a Dél-magyarországi Régészeti Társulatnak, valamint a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társulatnak. Nagybecskerek volt az 1860-as éveinek fontos állomása. Azután 1871-ben Veszprémben, 1874-ben Sátoraljaújhelyen próbálkozott meg – Rómer Flóris hatására – múzeumegylet létrehozásával. 1879-ben Magyaróvárra kerülve is agitációt fejtett ki ez ügyben, amit siker koronázott. 1882-ben megalakult a Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egylet. Itt sokáig alelnök volt, az elnökséget dr. Sőtér Ágoston ügyvéd, amatőr régész kapta meg, aki a vármegyénél jó kapcsolatokkal rendelkezett. Az egylet 1883-ban kapott ideiglenes, 1885-ben végleges alapszabályt. A kicsi, de lelkes egyletnek olyan tagjai voltak, mint Deininger Imre akadémiai tanár, a magyar archeobotanika úttörője, vagy Fábry Nándor antik numizmatikai szakértő. A gyűjtemény előbb a régi, majd az új megyeházán nyert elhelyezést.(1912-ben készült el az önálló múzeumépület Magyaróváron.) Ivánfi megírta a millenniumra Mosonvármegye Monográphiáját három kötetben. A monumentális művet azonban nem tartották piacképesnek, ezért helyette 1898-ban a Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egylet évkönyvét jelentette meg a riválissá váló Sőtér Ágost. Ez a mellőzés megkeserítette „Berti bácsi” utolsó éveit. Magyaróváron a temető piarista kriptájában nyugszik. 1927-ben utcát neveztek el róla a városban a múzeum közelében. 1982-ben az egyletalapítási centenáriumi táblán feltüntették nevét a múzeum falán. 2000-ben, halálának 100 éves évfordulóján konferencia keretében emléktáblát helyeztek el ugyanott. Fő művének kéziratát a Hansági Múzeum őrzi.
A szócikkhez használt forrás(ok):
  • Enzsöl Imre: Ivánfi Ede
    Arrabona Győr, 1959- 35. évf. 1996. 1-2. sz. p. 285-288.
  • Magyar múzeumi arcképcsarnok Bp., 2002. p. 412-413.
  • Haller János: Nevezetes embereink kézirat oldalszám nélkül
  • Szüts Ferenc: Ivánfi Ede: 1821-1900
    Magyar piaristák a XIX. és XX. században: életrajzi vázlatok. Szerk. Balanyi György Bp., 1942. p. 185-191.
  • Presinszky Lajos: Felső-csallóközi arcképcsarnok Somorja, 2000. p. 199-203.
A szócikk szerzője:Enzsöl Imre