Az első világháború után családjával
Tokajra majd
Sopronba költözött. Időközben kereskedelmi
érettségit tett. Érettségi után felvételt nyert a Zeneművészeti Főiskolára.
Nagybátyja, az akkor itt tanító
Ejury Lajos
ösztönzésére mégis a
Magyaróvári Gazdasági Akadémián
kezdte el tanulmányait. 1933-ban szerzett oklevelet. 1934-ben a
magyaróvári Országos Növénynemesítő Intézetben kezdte
meg a működését. 1938-ban asszisztens, 1944-ben osztályvezető főadjunktus. Ebben az
intézetben akkoriban tizenhárom növény nemesítésével foglalkoztak. 1949-ben a Somogy
megyei
Mariettapusztára helyezték át, ahol
elsősorban burgonyanemesítéssel foglalkozott. Kísérleteinek célja korai, fagy- és
szárazságtűrő hibridek létrehozása volt. Ő nemesítette ki a Somogyi Sárga, Somogyi
Korai és a Somogy Gyöngye fajtákat. Munkássága elismeréseként 1962-ben Kossuth-díjat
kapott. Nyugdíjas éveit
Mosonmagyaróváron
töltötte. Sírja a
magyaróvári temetőben található,
amelyet 2007-ben felújítottak.