Középiskolai tanulmányait
Aradon végezte. 1897-ben
Budapesten a Műegyetemen szerzett gépészmérnöki
oklevelet. Itt kezdte pályáját, mint tanársegéd a mezőgéptani tanszéken. Külföldi
tanulmányútjain, ahol gépkísérleti intézeteket, gyárakat látogatott meg, szinte
egész Nyugat-Európát bejárta. Tapasztalatai alapján rendezték be a Műegyetem
mezőgazdasági és ipari géptani tanszékét. Emellett országszerte gépbemutatókat,
versenyeket szervezett. Az első világháborúban orosz hadifogságba esett, ahonnan
csak 1927-ben, kalandos körülmények között tért haza. 1932-ben került
Magyaróvárra: a Gazdasági Akadémia műszaki tanszékének,
és a Gépkísérleti Állomás vezetőjévé nevezték ki. Az állomáson kísérleteket végzett
fagázzal üzemelő traktorokkal, magtisztító gépet szerkesztett, foglalkozott a
biogáz-termelés kérdésével. Műszeres, többek között az energiatakarékosságra is
kiterjedő gépvizsgálati módszere, úttörő jellegű volt. Széles látókörű, sokoldalú
tudós volt, aki a nyugati világnyelvek mellett beszélt oroszul, törökül és kínaiul
is. Tagja volt a Széchenyi-körnek, öt éven át elnöke volt a Múzeum Egyesületnek. A
tiszaroffi temetőben nyugszik, sírkövét 1997-ben
a
magyaróvári temetőbe szállították.