Apja,
Kaszás Kálmán kőfaragómester és anyja,
Molnár Katalin fia születésének évében
költözött
Mosonba. Kaszás Miklós itt végezte az elemi
népiskolát,
Magyaróváron a gimnázium négy osztályát.
Apja mellett kitanulta a kőfaragó mesterséget. 1926-ban beiratkozott a
budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol
Kisfaludi Strobl Zsigmond műhelyében
tanult. Meglepően gyorsan haladt előre, 1927-ben már a Műcsarnok téli kiállításán
szerepelt egy képmással, 1929-ben pedig a Nemzeti Szalonban rendezett Tavaszi
Szalonban mutatott be egy erőteljes, finoman elgondolt és biztos kézzel mintázott
aktot. Munkáival a főiskolán díjat nyert, s 1930-ban még főiskolai növendékként
Kisfaludi Strobl Zsigmond
tanársegéde lett. 1930-ban az Ernst Múzeum 61. kiállításán
Bernáth Aurél, Márffy Ödön, Kemény László, Cserepes István és
Belányi Viktor társaként szép kőbe faragott fejekkel vett részt.
1928-ban egy
Magyaróváron rendezett művészeti
kiállításon aranyérmet nyert, ennek is része lehetett abban, hogy a város felkérte
dr. Giesswein Sándor prelátus, országgyűlési
képviselő mellszobrának elkészítésére. Ez volt az utolsó nyilvános szereplése,
súlyos tüdőgyulladása miatt a munkát tanítványai fejezték be. Ugyancsak ők
kivitelezték Kaszás Miklós 1928-ban egy
magyaróvári
kiállításra készített művészi Krisztus-szobrát, amely földi maradványai fölött áll a
mosoni temetőben. Kaszás alkotásai közül ma is
látható a
magyaróvári plébániatemplom előtt álló
Giesswein szobor, néhány gipsz alkotását a Hansági Múzeum őrzi.
