Neve alapján
IV. Béla alacsonyabb
sorból felemelt katonája lehetett, akit a tatár támadás után kiemelt, hogy a volt
királyi birtoktesten kővárat építsen. Adománya családi jellegű volt, amit Konrád
fia,
Jakab is örökölt. Többször kikerült a királyi kegyből,
de 1263-ban visszakapta birtokait. 1250 körül megkezdett lakótornyos vára már
korszerűnek számított hazánkban.
V.
István híveihez csatlakozott, aki megvédte apjával szemben az újabb
vádaktól és biztosította
Óvár további megtartását. Pedig a
vádak között olyanok szerepeltek, mint a hamis pénz verése, ami főbenjáró bűnnek
számított.
IV. Béla halála után az új
király a Sár (Lajta) folyó vámját adta hívének 1270-ben. 1271-ben és 1273-ban
II. (Psemysl) Ottokár elfoglalta
Óvárt és
Mosont. Mivel
Óvár bevétele harc nélkül történt, Konrád ismét a
felségárulás gyanújába keveredett. A hainburgi békében (1275) azonban ismét
visszakapta a határ-menti területet az ország és
Óvárt
Konrád mester. Konrád újabb átengedett vám, a mosoni vám harmada fejében építette
tovább
Óvárt. Valószínűsíthetően részt vett a morvamezei
csatában, ahol IV. (Kun) László és Habsburg I. Rudolf egyesült hadai 1278-ban
megsemmisítő vereséget mértek II. Ottokárra. Az Árpádok egyre gyengülő országában
baranyai birtokain fejezte be életét. Konrád, mint
Óvár
kővárának kiépítője, akinek erődjébe a mosoni ispán is beköltözött, a város jelentős
történelmi személye volt.
