Lexikon szócikk

Kormos István
Mosonszentmiklós 1923. október 28. - Budapest 1977. október 6.
Foglakozása(i):
A személynév névalakjai:
Műve(i):
*Az égig érő fa. Verses mesék. Bp., 1946.
*Dülöngélünk. (Versek). Bp., 1947.
*Mese Vackorról egy pisze kölyökmackóról. Bp., 1956.
*A muzsikás kismalac. Bp., 1960.
*Szegény Yorick. Bp., 1971.
*Fehér mágia. Műfordítások. Bp., 1974.
*N.N. bolyongásai. Versek. Bp., 1975.
*Kormos István versei. Bp., 1979.
*A vasmozsár törője alatt. Összegyűjtött prózai írások., Bp., 1982.
*Nakonxipánban hull a hó. Összegyűjtött versek. Bp., 1985.
Szülők: Kops Balázs, Kormos Anna. Hat gimnáziumi osztályt végzett Győrött a bencés gimnáziumban, ezután kifutó és tisztviselő volt Budapesten, ahová nagyszüleivel költözött. 1944-ben Kormos Ferenc örökbe fogadta. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium ösztöndíjasaként az Egyetemi Nyomdában, 1940-től a Szikra Könyvkiadóban dolgozott lektorként. 1948-ban a Országos Könyvhivatal lektora, 1949-1950-ben a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat dramaturgja, 1950-től haláláig az Ifjúsági később a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője, főszerkesztője. Költőként először a „Válasz” című folyóiratban jelentkezett. 1963-1965 között Párizsban a Seuil és a Gallimard kiadók munkatársa volt. A Móra Könyvkiadónál ő szerkesztette a népszerű „A magyar irodalom gyöngyszemei” és „A világirodalom gyöngyszemei” című sorozatokat. Az ötvenes években ő is „elhallgatott”. Két évtizeden át kitűnő, sok nyelvi leleményt hordozó gyermekverseivel, verses meséivel és műfordításaival volt jelen költészetünkben. Sokat tett a fiatal költőnemzedék útra bocsátásáért, a Kozmosz sorozat sok tehetséges fiatal költőt indított el az alkotás útján. Az 1970-es években sokat járt Győrött, Mosonmagyaróváron, gyermek- és ifjúkora helyszínein, Mosonszentmiklóson, Héderváron, Mecséren és másutt. Korai költészetében a népköltészet hangját követte, Erdélyi József, Sinka István és Illyés Gyula voltak a mesterei. A falusi valóságot mintázó életképeibe álomszerű elemeket vegyített, s a népmesék játékosságával szólaltatta meg háborús élményeit, de számot adott a szegények fájdalmáról és örömtelen életéről is. Felnőtteknek szóló új verseivel 1971-ben hívta föl magára a figyelmet (Szegény Yorick), ezt követték a műfordítások és újabb versei. E köteteiben a népi hagyományokat természetesen egészítették ki a modern francia líra vívmányai. Nosztalgikus versekben számolt be franciaországi tapasztalatairól, szerelmeiről és magányosságáról. 1955-ben és 1972-ben József Attila-díjjal tüntették ki. 1991-ben Győr-Moson-Sopron Megye Önkormányzata Kormos István művészeti díjat alapított. Mosonmagyaróváron lakótelepet neveztek el róla. 2007. október 5-én, halálának 30. évfordulóján bronzportrét avattak a róla elnevezett lakótelepen, amely Majoros Áron Zsolt alkotása.
A szócikkhez használt forrás(ok):
  • Magyar életrajzi lexikon Bp., 1967-1994. 3. 424. p
  • Győri életrajzi lexikon Győr, 2003. 180. p
  • Új magyar irodalmi lexikon Bp., 1994. 2. p. 1188-1189.
  • Vasy Géza: Kormos István Bp., 2002. 270 p.
  • Szegény Yorick: Kormos István emlékezete Bp., 2002. 277 p.
A szócikk szerzője:Tuba László