1944-ben a
Kolozsvári Gazdasági Akadémián
szerzett oklevelet, ahol ezután tanársegédi kinevezést kapott. A háború és az ezt
követő hadifogság megszakította pályafutását. Rövid ideig, annak megszűnéséig az
Agrártudományi Egyetem
Magyaróvári Osztályán
dolgozott a gyakorlati tanszéken. 1952-től a
Martonvásári Kutatóintézet gazdaságát vezette. 1954-ben került ismét
Mosonmagyaróvárra, az akadémiára, ahol
1977-ig, nyugdíjba vonulásáig vezette a gyakorlati, későbbi nevén az alkalmazott
üzemtani tanszéket. 1960-tól a tangazdaság, 1966-1977 között Lajta-Hansági Állami
Gazdaság tankerületének vezetője volt. Részt vett az intézmény vezetésében is:
1957-1959 között az akadémia igazgatója, 1968-1970 között az agrártudományi főiskola
rektora volt. Elsősorban a növénytermesztés üzemszervezési kérdéseivel foglalkozott,
de figyelme a vezetéstudományra is kiterjedt. Társszerzőként több egyetemi jegyzet
készítésében működött közre, közel harminc tudományos cikket, közleményt írt. Több
kitüntetést, elismerést kapott. Többek között Nagyváthy János Emlékéremben
részesült. Sírja a
magyaróvári temetőben található,
emlékét a munkaszervezési és üzemvezetési tanszék épületén emléktábla őrizte, majd
ez az emléktábla a B. épület falára került.