Kováts István főmérnök nagyobbik gyermeke. Elemi
iskolai osztályait és a piarista gimnáziumot is szülővárosában járta ki. 1947-ben
iratkozott be a
Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki
Karára, ahol 1951-ben szerzett diplomát a vízépítés szakon. Ennek birtokában először
a
miskolci Vízépítő Vállalatnál helyezkedett el,
ahonnan 1955-ben került a
Szolnoki Vízügyi
Igazgatósághoz. 1957-től dolgozott Győr-Sopron megyében, ahol az Észak-dunántúli
Vízügyi Igazgatóság (ÉDUVIZIG) Szigetközi szakaszmérnökségén töltéserősítési,
belvízrendezési és folyószabályozási munkákkal foglalkozott. 1958-ban a megyei
Földmérő Munkaközösség tagjaként rövid ideig térképészeti munkákat végzett. 1959-től
nyugdíjazásáig (1988)
Győrben az ÉDUVÍZ Igazgatóság
felelős tervezőjeként és osztályvezetőként dolgozott. Nyugdíjasként tevékeny részt
vállalt a vasbeton műtárgyak tervezésében, utolsó munkája a denkpáli duzzasztó és
hallépcső vasbeton műveinek terve volt. Munkahelyének emlékező sorai szerint:
„Szakmai munkássága, kötelességtudata, embersége…példaként áll…!” Tagja volt a
Magyar Hidrológiai Társaság győri területi szervezetének, a Vízügyi Sportkör Evezős
Szakosztályának, a Magyar Evezős Szövetségnek és a Magyar Cserkész Szövetségnek.
Győrött és
Mosonmagyaróváron is komoly szerepet vállalt a cserkészmozgalom
újjászervezésében.
Gombócz Ilonával 1966-ban kötött
házasságából egy leánygyermek született. Számos szakmai kitüntetései közül a
jelentősebbek: Munka Érdemrend bronz fokozat, Vásárhelyi-emlékérem és Pro
Aqua-díj.