Természettudományos tárgyakat tanult
Bécsben majd
1862-től a
Magyaróvári Gazdasági Tanintézet
hallgatója volt. 1864-1866 között a Lobkowitz és Schwarzenberg hercegek csehországi
birtokain végzett gyakorlati munkát. 1866-1869 között
Magyaróváron a tanintézet tanára volt. Nagy szerepet vállalt a
Magyaróváron 1869. július 5-10. között rendezett
nemzetközi aratógépverseny szakszerű rendezésében és lebonyolításában, amelyen 15
cég 38 aratógépe vett részt. Ez az esemény volt utolsó
magyaróvári szereplése: a tanintézet a magyar minisztérium fennhatósága
alá került, ezért ő elhagyta Magyarországot.
Jénában a
kukoricáról írt botanikai tárgyú értekezésével 1869-ben doktori címet szerzett.
1869-től a
bécsi főiskolán tanított, 1884-től a
mezőgazdasági-erdészeti tanszék vezetője lett, aki a mezőgazdaság minden
részterületéről előadásokat tartott. 1875-től jelentek meg monumentális, 5 kötetes
tankönyvének kötetei, amelyek Európa-szerte a mezőgazdasági felsőoktatás alapművei
lettek. 1876-tól haláláig Ausztria vezető mezőgazdasági lapjának, az
„Österreichische Landwirtschaftliche Wochenblatt”-nak a szerkesztője volt.
