Kühne Ede és
Winter Anna
elsőszülött gyermeke volt. Iskoláit
Mosonban kezdte és a
fővárosban érettségizett. Gyerekkorától gondosan a Kühne-gyár továbbvitelére
nevelték, vele is foglalkoztak a gyár kiváló fejlesztő mérnökei.
Zürichben szerzett gépészmérnöki oklevelet. A
budapesti műegyetem honosította azt. Természetesen visszajött
szülőhelyére, ahonnan Németországban, Angliában és az Egyesült Államokban tett
tanulmányutakat. 1895-ben apja cégtársául fogadta. Elévülhetetlen érdemei voltak
abban, hogy a gyár a századforduló körül meg tudott újulni és apja halála után is
virágzott. A termékszerkezet átalakult, bővült a piac a Balkánon és Olaszországban
is. Állandó kísérleti telepet rendezett be az új gyártmányok létrehozására. A
megyében a törvényhatósági és a közigazgatási bizottság tagja volt. A fővárosban az
Országos Magyar Gazdasági Egyesület gépészeti szakosztályában tevékenykedett. A
Gyáriparosok Országos Egyesületének és a Gyáriparosok és Vasművek Országos
Egyesületének vezetőségi tagja volt. 1905-ben a Szabadelvű Párt színeiben indult
helyben a választásokon. 1908 májusában a vezetése alatt álló gyár
részvénytársasággá alakult, de a tényleges igazgatás a kezében maradt. A Mosonvárosi
Takarékpénztár elnöke és kereskedelmi tanácsos volt. A Ferenc József rend
lovagkeresztjét és a román Koronarendet is megkapta. Hosszas szenvedés után hunyt el
Mosonban. Itt temették el apja mellé.
