Apja
Linhart Kristóf, anyja
Linhart Mária volt. Tanulmányait az érettségiig
szülővárosában végezte. A
béllyei főhercegi uradalomban
gyakornokoskodott. Ezután jöhetett
Magyaróvárra a
gazdasági tanintézetbe 1868-ban. 1870-től egy kisoroszországi (Belorusszia)
uradalomban tevékenykedett. 1872-ig a
karlovai
szeszgyárban dolgozott, majd a
karlovai gazdaság
igazgatója lett. 1873-ban
Masch Antal magyaróvári
igazgató
Halléban szerzett neki ösztöndíjat. 1874-ben
került vissza
Magyaróvárra segédtanárként a
növénytani tanszékre. 1878-ban a
strassbourgi
egyetemen gombatant tanult. A növénykórtan elismert szaktekintélye lett. 1897-ben
végigjárva az európai egyetemeket, javaslatot készített a gazdasági tanügy
újjászervezésére. Az 1878-ban alapított Vetőmagvizsgáló és Növényélettani Állomás
1884-ben az ő vezetése alá került. 1898-ban alakult a
Magyaróvári Növénykórtani Állomás, ahol kísérleteit folytathatta. Ezt
vezette 1906-ban történt nyugalomba vonulása után is 1910-ig. Kezdetben a répamag
betegségeit vizsgálta olyan szinten, hogy német és amerikai szakértők vitáiban
döntött, de más betegségek (búzaüszög, peronoszpóra stb.) elleni védekezésben is
jeles eredményeket ért el. Leghíresebb könyve az öt kötetes
Fungi Hungarici
(
Magyarország gombái), de több mint két tucat könyve jelent meg, amelyből néhányat
latinra és németre fordítottak. Idejéhez mérten részt vett a város kulturális
életében. A Magyaróvári Széchenyi Kör tagja volt és a hölgytagok közül nősült. Nevét
a
magyaróvári belvárosban utca, az egyetem belső
udvarán relief őrzi.
Magyaróváron temették
el.