Erdélyi szász család sarja, apja Bethlen Gábor tanácsosa, anyja
Wesselényi Pál
özvegye, rátóti
Gyulaffy Zsuzsanna, akit
Listi Ferenc Erdélyben vett feleségül. Listi László
apja korán meghalt, anyja katolikus hitben nevelte fiát a jezsuitáknál. Erdélyben
élt, 18 éves korában itt vette feleségül a hatalmas Bánffy család leányát,
Hedviget. Hazai és külföldi tanulmányok után
Köpcsény várában élt. Művelt, érdeklődő ember volt,
Zrínyi Miklós is személyes ismerősei közé tartozott.
Közhivatalt nem vállalt, mégis az udvari körökben forogva grófi címet szerzett.
Beteges idegzetű ember volt, állandóan viszálykodott gyámjával,
Listi Jánossal és másokkal. A törvényeket semmibe vevő,
erkölcsi korlátokat nem ismerő életmódot folytatott, amelyben méltó társa volt
második felesége,
Kecskés Éva. Listi gyújtogatásai,
gyilkosságai, fajtalankodásai, oklevél hamisításai és egyéb bűnügyei főúri rokonai
és magas összeköttetései miatt megtorlatlanul maradtak. Botrányos élete közbeszéd
tárgya volt. Végül hamis pénzverés miatt Ausztriában elfogták és
Bécsben lefejezték. Szerb Antal szerint: „A magyar költők közt …
Listius az alvilági küldönc, a magyar Villon, a magyar Rimbaud merev barokk
díszruhában és sörényes parókában.” Költeményeit 1653-ban
Bécsben adta ki
Magyar Márs, avagy Mohách mezején történt veszedelemnek emlékezete című kötetében. Ebben korabeli történetírók nyomán a mohácsi
csatavesztést dolgozta föl. Eposzához tartozó kisebb költeményeiben a magyar
vezéreket és királyokat énekelte meg. Zrínyit és Balassit követte, de mestereinél
gyengébb tehetség volt, bár helyenként szép költői képek, leírások, leleményes rímek
fordulnak elő munkáiban. Szűz Máriáról írt verse fontos szerepet játszott a Patrona
Hungariae kultuszában.