A
budapesti Ciszterci Gimnáziumban érettségizett 1948-ban, majd a
Budapesti Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát 1954-ben. Az egyetem elvégzése
után megnősült, felesége belgyógyászként gyakorolta az orvosi hivatást. Első munkahelye
a
Győri Megyei Kórház Röntgenosztálya volt (1954–1961), 1961-ben nevezték ki
a
Mosonmagyaróvári Városi Kórház Röntgenosztályára főorvosnak. Az osztályon nemcsak
radiológiával foglalkozott, hanem gasztroszkópiás vizsgálatokat is végzett. 1965-ben
Magyarországon elsőként készített gyomorbiopsziát egy mérnök társával a szemiflexibilis
gasztroszkópra szerelt biopsziás készülékkel. Ebben a periódusban összesen 1500
gyomortükrözéses vizsgálatot végzett. Ezzel egy időben kezdett foglalkozni az
emberi érrendszer feltöltésével. Tizenkét év alatt a napi rutinmunkája mellett
feltérképezte az emberi érrendszer röntgenanatómiáját. A feldolgozott óriási anyagból
monográfia készült, amelyet az Akadémiai Kiadó más külföldi kiadókkal közösen jelentetett
meg 1972 és 1974 között németül, angolul és oroszul. Könyvét az egész világon használják
radiológusok, anatómusok és érsebészek. Kilenc hazai és 39 külföldi folyóirat ismertette.
Monográfiájából készült disszertációját megvédve 1973-ban megkapta az orvostudományok
kandidátusa tudományos fokozatot. A
Mosonmagyaróváron töltött 16 év után 1977-ben
meghívták az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet radiológiai osztályára, 1982-ben
az Országos Rheumatológiai és Fizioterápiás Intézet vezető főorvosa lett (1982–1993).
1991-től a Semmelweis Orvostudományi Egyetem címzetes egyetemi docense.
Könyvein kívül 84 tudományos dolgozata jelent meg. Tagja volt az International Skeletal
Societynak. Kitüntetései: Petz Aladár-emlékérem (1976), Pneumologia Hungarica
Nívódíja (1982), Magyar Nemzetért emlékérem (1991).