Lotharingiai Ferenc
császár és
Mária Terézia ötödik
gyermeke volt. Intelligenciájával és szeretetreméltóságával anyja kedvenc gyermeke
lett. Szerelmi házasságot köthetett
Albert
Kázmér (címzetessé vált) szász-teschseni herceggel, az utolsó lengyel
király fiával. Kedvükért 1766-ban a
magyaróvári
uradalmat a zálogból kiváltotta és a
pozsonyi várat
rendbe hozatta a királynő. Férje 1765-től Magyarország helytartója lett. Mária
Krisztina Magyarországon is igen népszerű volt. Moson megyében
Féltoronyban építette ki nyári kastélyát. A
magyaróvári plébániatemplomot nagy összegekkel
segítette. Igen komolyak voltak művészi talentumai, különösen a festészet területén.
Segített férjének létrehozni a kezdetben rézmetszeteket gyűjtő
bécsi Albertinát. Egyetlen gyermeke egy naposan meghalt, ezért később
férjével adoptálták
Károly Lajos főherceget a későbbi
„asperni győzőt”. Testvére
II. József
trónra lépésekor elhatározta az anyja gondolatvilágát követő hercegnők
eltávolítását. Ezért 1780-ban férjével kinevezte Németalföld helytartójává. Ez
inkább cím volt, ami szép udvartartással (pl. a Laeken palota kiépítésével), de az
uralkodó és miniszterei uralmával járt együtt.
II. József arroganciája és az 1789-ben kitört forradalom mindent
megváltoztatott. Nem lehetett Belgiumba már ugyanúgy visszatérni, ezért
elszegényedve és kimerülten 1792-ben a betörő franciák elől menekülve végleg
elhagyta az országot. Nehezen viselte férje néhány katonaévét.
II. Lipótot támogatta, de
Ferenc fiával, az új uralkodóval már nem
értett szót a főhercegnő a politikában sem. Halálakor számára férje a
bécsi Szent Ágoston templomban
Canovával készíttetett csodálatos emlékművet „A legjobb hitvesnek”.
Férje ezután még 24 évig élt özvegyen, de nem nősült újra, viszont jól művelt
magyaróvári birtokán 1818-ban felsőfokú tanintézetet
alapított.