A hétgyermekes pékmester negyedik lánya 1886-ban lépett be az Isteni Megváltó
Leányai (IML) rendjébe. Először óvónőként dolgozott, 1888-ban tett fogadalmat.
Érsekújváron szerzett tanítói oklevelet.
1895-ben a rend anyagi szükségleteit megteremtő gyűjtőkörútra indult Erdélybe és a
Délvidékre. 1896-ban rövid ideig az új
szabadkai
kórház betegápolója lett, 1900-ban kórházi főnöknő. Betegeit kísérve 1903-ban,
Lourdes-ban tanúja volt két ápoltja csodának
számító gyógyulásának. Később a Vöröskeresztes gyermekakció keretében Hollandiába
vitt ki rászorult gyermekeket. Később kis falusi iskolákat nyitott, ahol a rendbeli
nővérek voltak a tanítók.
Sopronban a Szent József,
Budán a Szent Margit intézet köszönheti neki
megalakítását. 18 évig tartó főnöknősége alatt húsz iskolát és óvodát, tíz kórházat
és klinikát alapított. A beteg nővérek számára két üdülőházat létesített.
Munkásságát 1928-ban a Magyar Érdemrend tiszti keresztjével ismerték el. Írói
álneve: Mater Bonaventura volt.
