Esztergomi gimnáziumi évek után 1870-ben a
győri tanítóképzőben szerzett jeles oklevelet. Tanítói
állomásai:
Gönyű, Abda, Herceghalom, Dunapentele voltak. Innen 1874-ben jött
Magyaróvárra a községi iskolába, amelynek 1878-tól
igazgatója volt. Testnevelést tanított a piarista gimnáziumban. Az ő nevéhez fűződik
a
magyaróvári községi iskola magyar tannyelvűvé
alakítása. Megszervezte, hogy a távoli majoroki városrészből bejáró gyermekek a téli
hónapokban ebédet kapjanak. Megépíttette és felszerelte a városrész évtizedekig
egyetlen tornacsarnokát. Részt vett a
magyaróvári
polgári leányiskola, a
királyhidai magyar iskola és
óvoda megszervezésében. Alelnöke, majd elnöke volt a Mosonmegyei Általános
Tanítóegyletnek. Megszervezte a Tanítók Országos Árvaháza Moson megyei alapját,
egyik alapítója az Eötvös-alapnak és a Tanítók Házának. Önképzés végett sokat
utazott Ausztriában és Dél-Németországban, évekig volt hallgatója a
Magyaróvári Gazdasági Akadémiának. Írásait rendszeresen
közölte a
„Pedagógiai Szemle”, a
„Néptanítók Lapja” és a
„Néptanoda”.
Földrajzkönyvét évtizedekig használták a vármegye iskoláiban. Egyik szerkesztője és
kiadója volt a
„Mosonymegyei Lapok”-nak, amelyik az ő közreműködése révén teljesen
magyar nyelvű sajtóorgánummá vált. Feleségével,
Millner
Katalinnal öt gyermeket neveltek fel. 1899-ben ismét
Kaposvárra helyezték, ahol hét hónap alatt átszervezte az
alapiskolák rendszerét. Évekig húzódó gyomorbaja itt kiújult, ez okozta korai
halálát is.