Középiskoláit
Esztergomban,
Körmöcbányán és
Budán
végezte. Tanulmányait a
budapesti műegyetemen
folytatta, de a tudományegyetem előadásait is hallgatta. 1883-ban szerzett
középiskolai tanári oklevelet. Ezután a
Magyaróvári
Gazdasági Akadémia természetrajzi tanszékére nevezték ki tanársegédnek. A növény- és
ásványtan tantárgyak oktatása mellett részt vett a vetőmagvizsgáló állomás
kísérleteiben, 1889-1891 között elvégezte a gazdasági akadémiát is. 1893-tól
rendkívüli, 1896-tól pedig akadémiai rendes tanárként tevékenykedett. Tanított
kertészetet és szőlészetet, éghajlattant, méhészetet, baromfi- és
selyemhernyó-tenyésztést. Kedvelt szakterülete, a növénykórtan oktatását csak
1906-ban,
Linhart György nyugdíjba vonulása után
vehette át. 1907-ben
Vörös Sándor igazgatóval
történt szakmai vitája miatt a
Kassai Gazdasági
Akadémiára helyezték át. Itt 1913-1921 között ő látta el az akadémia igazgatói
tisztét is. Trianon után a
Keszthelyi Gazdasági
Akadémián kapott állást. Elsősorban a szőlő, a dohány és burgonya kártevői elleni
védekezésben ért el eredményeket, amelyeket
Linhart
Györggyel közösen írt könyveiben tett közzé a gyakorlati szakemberek
számára. Számos cikkében foglalkozott a gabonaüszög kártételével és az ellene való
védekezés kérdéseivel. Munkássága elismeréseként 1921-ben gazdasági főtanácsosi
kinevezést kapott. A Farkasréti temetőben temették el, de síremlékét időközben
felszámolták.