Apja
Modrovich Lajos, édesanyja
Ludmányi Anna volt. A tüdőgyógyászatra szakosodott
fiatal orvos minden valószínűség szerint pályázati úton került
Magyaróvárra, ahol az 1930-as évek végén kezdődött meg
a tüdőgyógyászat nagyarányú fejlesztése. Vezetésével létesült a Karolina Kórház
Tüdőgondozó Intézete 1940-ben, amelynek főorvosa is volt. Eredményes gyógyító
munkája mellett értékes tudományos tevékenységet is folytatott, ugyanakkor agilis
szószólója volt a népbetegségnek számító kór megelőzését segítő mozgalmaknak.
1943-ban „pneumotorax töltőtű” elnevezéssel szabadalmaztatott egy orvosi műszert,
amelyet a magyar feltalálók 1943. évi kiállításán az első bemutató szekrényben
tártak a közönség elé. További elismerés volt számára, hogy 1943 júliusában a Magyar
Rádió főadóján tarthatott hosszabb előadást a tüdő betegségeiről. Még ötven éves sem
volt, amikor elhatalmasodott rajta az a kór, amely ellen egész életében küzdött. A
háború után hamarosan félreállították. Az elhagyatottságban élő egykori híres orvost
Kossuth utcai házából a
győri kórházba szállították, de
mivel előrehaladott tbc-ben szenvedett, életét már nem lehetett megmenteni.
Szakirodalmi munkásságának kiemelkedő részét képező összefoglaló tanulmányában 91
ábrával és 33 táblázattal magyar nyelven először mutatta be a kór gyógymódjait és
vizsgálatait. Ezt a munkát az MTA 600 pengő jutalomban részesítette. A
magyaróvári temetőben lévő síremlékét születésének 100.
évfordulóján, 2009-ben felújították.
