Szülei
Molnár István és
Csillag Katalin gyári munkások voltak. Elemi iskoláit a
Majorokban kezdte, s a
magyaróvári iskolában fejezte be. A hat elemi elvégzése után munkát
vállalt. 1934-ben lett cserkész, itt faragta ki a társak egyik névadó madarát, a sast, s
egy szerény kiállítás keretében először itt mutatta be faragásait. Egyik fakanalát ekkor
vásárolta meg a Magyar Nemzeti Múzeum.
Dr. Baintner Károly akadémiai tanár közbenjárására
1939-ben megbízták
Groffits Gábor akadémiai igazgató arcképének elkészítésével. Pártfogói
bíztatására ez évben beiratkozott a
budapesti Iparművészeti Főiskola szobrász szakára,
ahol 1943-ban végzett
Ohmann Béla szobrászművész tanítványaként.
Ezt követően katonai szolgálatra hívták be, s négy év szovjet hadifogság után tért haza.
1950-ben kötött házasságot
Molnár Margit pápai lánnyal, akitől három gyermeke
született (
Ágoston,
István,
Katalin). Ezekben az években faragta meg fából az
Arany Ökör vendéglő homlokzatán évekig látható ökörfejet. 1949-től a
Budapesti Műszaki
Tanárképző Főiskola nappali tagozatán tanult, ezt 1952-ben feleségével együtt levelező
tagozaton fejezték be, mert 1951-ben mindketten
Mosonmagyaróváron találtak állást a
szakmunkásképző intézetben. Molnár Ágoston 1977. augusztus végén bekövetkezett nyugdíjazásáig
tanított itt, s közben elkészítette sok barátja, ismerőse portréját,
Nikolaus Lenau mellszobrát, a református templom fafaragásait, Mátyás király és Szent István
szobrát, Éltes Mátyás, Móra Ferenc, Széchenyi István domborműveit, az ipartelepi olasz
kápolna mellé fölállított kopjafát és több festményt. Alkotásait a
budapesti Néprajzi Múzeum,
az általa vezetett művészeti táborok helyszínein (
Pécs,
Sárospatak,
Tatabánya stb.)
lévő közgyűjtemények, rokonok, barátok és gyűjtők őrzik. Lenau és Szent István fából
készült szobra a
Mosonmagyaróvárhoz tartotó
istvánpusztai egykori szálloda
Lenau emlékszobájában van. Kiállításai:
Mosonmagyaróvár (1983),
Oroszlány,
Tata,
Győr.