Apja tisztviselő volt, görög eredetű családból származott. Középiskoláit
Kolozsváron végezte, majd 1866-ban a
bécsi kadétiskolában tanult, ahonnan 1871-ben hadapródként került ki.
A
bábolnai állami méneskarhoz került szolgálatra. Öt évvel később elvégezte a
bécsi lovagló tanári intézetet, ezután a
budapesti katonai altisztképző iskola parancsnokává nevezték ki. 1881-ben a szerveződő csendőrség szolgálatába állt.
1882-ben
Szegeden csendőrtiszti szakvizsgát tett, s ez évben a
nagyváradi csendőrszárny parancsnoka lett századosi rangban. 1904 és 1908 között vezérőrnagyi rangban a csendőrség felügyelője volt.
1907-ben az uralkodó szamosfalvi előnévvel nemesi rangra emelte.
Pozsonyban, majd
Bécsben, 1919-től
Magyaróváron élt.
Itt aktívan részt vett a kulturális, sport- és közéletben (kaszinó, múzeumegyesület, Polgári Lövészegylet, Magyaróvári Atlétikai és Football Club stb.), s néhány évig a város képviselő-testületének is tagja volt.
Megszervezte az egész országban az őrsparancsnokságokat, a tiszti könyvtárakat, szorgalmazására épült föl
Budapesten a nagy csendőrlaktanya. Kiváló katonai és csendőrségi szakíró volt, a csendőrségi szakirodalom megteremtője Magyarországon.
Magyaróváron temették el, síremléke ma is áll az
óvári temetőben.
