Apja körjegyző, anyja tanítónő volt. Elemi iskoláit
Németzsidányban végezte, itt sajátította el a
német nyelvet, amelyen kívül magyar anyanyelve mellett horvátul és oroszul is beszélt.
Magántanulóként négy évig járt polgári iskolába. 1935-ben a
Kőszegi Domonkos Rendi Nővérek Intézetében
szerzett tanítónői oklevelet és kántori képesítést, majd egy éves némettanári tanfolyamon vett részt.
1938-tól 1941-ig
Herenden tanított, ekkor
Mosonmagyaróvárra
helyezték, itt az 1. sz. (fiú)iskolában magyar
irodalmat, oroszt és éneket tanított nyugdíjba vonulásáig. A színjátszás iránti vonzalma korán kezdődött,
már
Kőszegen és
Herenden is részese volt színielőadásoknak.
Mosonmagyaróváron is hamar bekapcsolódott az
amatőr színjátszásba: az iskolában, a nagyobb üzemekben, s különböző öntevékeny művészeti együttesekben
volt színművekben szereplő vagy szervező. Az 1960-as évek elején amatőr színjátszó-rendezői diplomát s
vele B kategóriás működési engedélyt szerzett. Alapítója és rendezője volt a Mosonmagyaróvári
Fémszerelvénygyár Központi Művészegyüttesének, művészeti vezetője és rendezője a Mosonmagyaróvári Városi
Tanács Központi Művészegyüttesének. Gyakran vett részt állami ünnepélyek műsorának rendezésében, vers- és
prózamondó versenyek zsűrijében. Ez utóbbi tevékenységet egészen idős koráig folytatta. Kitüntetései:
Szocialista Kultúráért (1963), Győr–Moson–Sopron Megye Közművelődéséért Dr. Kovács Pál-díj (2001),
Mosonmagyaróvár Város Kultúrájáért díj (2007). 2015. február 12-én a
magyaróvári régi temetőben temették el.
