A kőfaragó mesterséget
Kaposváron tanulta, tehetségére
Rippl-Rónai József figyelt fel.
Budapestre felkerülve a Százados úti művésztelepen kezdett foglalkozni a szobrászattal. Itt tanult meg bánni az agyaggal,
amelyet különféle portrék és figurák készítésénél használt fel. Későbbi szobrászati munkásságát azonban elsősorban a kő szeretete motiválta, ebben a műfajban teljesedett ki igazán művészi képessége. Fiatalon került
Magyaróvárra, házasságot kötött
Hay Máriával,
amelyből két gyermek (
Mária és
Erzsébet) születtek. Műhelye és műterme a
magyaróvári városrészen, a közismert Manninger-telepen (a Gelka-épület helyén) volt. Különleges kapubejárójával, tornyával és a napórával 1960-ig a város egyik jellegzetessége volt.
Közismert szobrászati munkái a városban: az első világháborús emlékmű (obeliszk), a Habsburg kripta lépcsőháza és a főhercegi pár fehér márvány reliefjei, a
Kossuth emléktábla a főhercegi palota sarok-homlokzatán,
Bánvárth Sándor akadémiai igazgató és
Németh Vince esperes-plébános domborműves síremléke a
magyaróvári temetőben és a Járásbíróság épületének díszei. A
mosoni temetőben nyugszik.