Polniczky Lajos és
Thullner Sarolta szülők gyermeke. Középiskoláit szülővárosában, 1902-ben fejezte be, a jogi akadémiát
Pozsonyban, a tudományegyetemet
Budapesten végezte el.
1906-ban tett jog-és államtudományi vizsgát, 1907-ben lépett közszolgálatba
Nagyszombatban. 1907-ben lett Moson vármegye közigazgatási gyakornoka, 1908-tól árvaszéki jegyző, 1909-től vármegyei aljegyző.
1916-tól a vármegye közélelmezési hivatalának vezetője. Ezt a háborús időkben különösen nehéz feladatot közmegelégedésre látta el. 1919-ben vármegyei főjegyzővé választották, Moson vármegye önállóságának megszűnése után 1923-tól a
magyaróvári járás tiszteletbeli főszolgabírója.
Nagy része volt
Magyaróvár nagyközség rendezett tanácsú várossá válásában.
Magyaróvári lokálpatriótaként 1924-ben visszautasította az új vármegyében neki felajánlott főjegyzői hivatalt. Győr-Moson-Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyében 1936. november 11-én választották meg
győri főispánná.
Ünnepélyes beiktatása december 11-én volt, bemutatkozó beszédében a "keresztény nemzeti eszme" mellett való kiállását hangsúlyozta. Hivatalát december 12-én vette át, elnökölve
Győr város kisgyűlésén. Pályáján a kezdetektől fogva példaképe a pontos, lelkiismeretes és képzett köztisztviselőnek.
Működése idejére esett a
medvei Nagy-Duna híd építése, amelyet személyes sikerének is érzett. Nagy része volt a
hegyeshalmi polgári iskola megszervezésében (1937) és a
magyaróvári Karolina Kórház átépítésében. Mindössze néhány éves főispánsága alatt öt kormányt szolgált ki.
Működésének elismeréseként megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztjét. 1943-ban szigorú polgári elveinek ellehetetlenülése miatt mondott le hivataláról.
A zsidótörvények végrehajtatása és a közigazgatásban is megnyilvánuló birodalmi befolyás növekedése ellen tehetetlen volt, nyugdíjazását 1943-ban egészségi okokra hivatkozva kérte.
A család már 1938-tól kezdve
Káptalanfüreden élt, itt is temették el.
Daubner-Dercsényi Annával kötött házasságukból három gyermek (
Anna, Lipót és
József) született.