Iskoláit az egyetemi szintig szülővárosában végezte. Az egyetemi átszervezések miatt tanulmányait 1946-tól a
budapesti bölcsészkaron folytatta. Itt kapott őskoros régész diplomát 1950-ben.
Szeretett volna visszamenni szülővárosába, ahol a régészi munkásságát kezdte.
Mosonmagyaróvárra helyezték, ahol elkezdte a múzeum rendezését. Részt vett a
dunapentelei leletmentő ásatásokban. 1953-ban
Sárospatakra, 1954-ben
Kaposvárra nevezték ki.
Somogyban is hasznosan dolgozott, de a
béndekpusztai keleti gót temető feltárását elvették tőle. Közben feleségül vette a
mosoni Lang Mártát, akitől
Zoltán fia, a későbbi költő született. 1957-ben került végleg
Mosonmagyaróvárra.
Az egyszemélyes múzeumban minden munkát el kellett látnia. A személyi ellátottság az 1970-es évektől kezdett javulni. Igazgatóként négy állandó kiállítás fűződik a nevéhez.
Igazgatósága idején sok időszaki kiállítás volt és a múzeumalapítás centenáriumára (1982) megalakult a Mosonmagyaróvári Múzeumbarátok Egylete.
Ekkor vette át a múzeum második épületét a Cselley-házat. Régészként több régészeti korszakból is talált fontos leleteket (
Lébényi hunkori fejedelmi sír,
Mosonszentjános germán temetője,
bezenyei longobárd ásatások stb.).
A múzeumi diszciplínákban otthonosan mozgó, sokoldalú, kellemes ember volt. 1986-ban nyugdíjba ment, de szinte haláláig dolgozott.