Győrben tanult, ahol 1703-ban belépett a jezsuita rendbe. 1703 és 1706 között a
nagyszombati egyetemen tanult, 1710-ben itt szerzett bölcsészdoktori oklevelet.
1710- től 1714-ig a
győri, pozsonyi és
nagyszombati gimnáziumban tanított, 1714-18-ig
Bécsben teológiát tanult. 1718-ban szentelték pappá. Ezután
Nagyszombatban, Egerben és
Budán tanított.
1724-től római magyar gyóntató, a rendi generális titkárságán működött. 1730-ban visszatért Magyarországra és a rendi tartományfőnök tanácsosa lett. 1735-től a
pozsonyi kollégium rektora,
1737-től a
bécsi Pázmáneum igazgatója, 1744-től a
budai papnevelő igazgatója. Az ovidiuszi heroida műfajában írt tíz fiktív költői levelében az Árpád-házi szentek és a katolikus egyház
magyarországi pártfogói az aszkézist hirdetik és a katolikus hittérítés szükségességét fejtik ki.
