Lexikon szócikk

Rázsó Imre, id.
Kisújszállás 1873. július 20. - Budapest 1922. április 15.
Foglakozása(i):
Műve(i):
*Czukorrépa-magtermesztés és a czukorrépa átadás bajai. Német- és csehországi tanulmányai alapján. Bp., 1899.
*Rét- és legelőmívelés kézikönyve. Magyar-Óvár, 1906.
Ifj. Rázsó Imre mérnök édesapja. Középiskolai tanulmányait szülővárosában és Iglón végezte. 1893-ban szerzett oklevelet a Magyaróvári Gazdasági Akadémián. 1894-1895 között a növénytermesztési tanszék ösztöndíjasa volt. 1896-1897-ben többször tett külföldi tanulmányutat, ahol elsősorban a cukorrépa-termelés és cukorgyártás kérdéseivel foglalkozott. 1898-ban a magyaróvári Növénytermelési Kísérleti Állomás munkatársaként bekapcsolódott a cukorrépa nemesítésébe. Rövid debreceni, kolozsmonostori és kassai kitérő után 1904-ben visszatért Magyaróvárra, ahol Cserháti Sándortól átvette a növénytermelési tanszék vezetését, itt dolgozott 1922-ben bekövetkezett haláláig. 1919-1920 között helyettesítette a beteg Ujhelyi Imrét az akadémia vezetésében. 1919-ben, amikor az akadémiát főiskolai rangra emelték ő lett az intézmény dékánja. Szakmai munkájában számottevő eredményeket ért el a különböző növényfajtákkal - kukorica, vetőburgonya, fehérjében gazdag takarmánynövények - végzett kísérleteiben. Nagy érdemeket szerzett a cukorrépa nemesítésében, szaporításának fejlesztésében. Foglalkozott a talajerő-utánpótlás, a műtrágyázás kérdéseivel is. Több könyvet, kísérleti beszámolót írt, cikkei jelentek meg a „Mezőgazdasági Szemlé”-ben, a „Kísérletügyi Közlemények”-ben és a „Köztelek”-ben. Rázsó Imre, aki Magyaróváron vette feleségül Kosutány Tamás professzor lányát, Máriát, tevékenyen részt vett a város közéletében: tagja volt a Széchenyi Körnek és számos gazdasági és jótékonysági egyesületnek.
A szócikkhez használt forrás(ok):
  • Magyar agrártörténeti életrajzok. Szerk. Für Lajos, Pintér János Bp., 1987-1989. 3. p. 31-35.
  • Új magyar életrajzi lexikon Bp., 2001-2007. 5. 647. p.
  • Mosonvármegye: Magyaróvári Hírlap Magyaróvár, 1903-1945. 1922. 04. 20. 1. p.
A szócikk szerzője:Kimlei Péter