Id. Rázsó Imre mezőgazdász, növénynemesítő fia. Középiskolai tanulmányait 1914-1918 között a
magyaróvári piarista gimnáziumban végezte. 1927-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet a Műegyetemen.
1927-1929 között az Első Magyar Gazdasági Gépgyár műszaki irodájában dolgozott, itt több malom tervezési munkálataiban vett részt. 1929-ben
Bánvárth Sándor igazgató hívására a
Magyaróvári Gazdasági Akadémia műszaki tanszékére került tanársegédnek.
Ezzel egyidejűleg a gépkísérleti állomás asszisztense lett. Hogy mezőgazdasági ismereteit gyarapítsa, 1929-1931 között elvégezte a gazdasági akadémiát.
Oktatói munkája során vezette a géptani, a gazdasági építészeti és a földméréstani gyakorlatokat, gőzgép- és traktorkezelői tanfolyamokat tartott. 1937-ben egyéves ösztöndíjjal az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol az ottani gépgyártást, elsősorban a traktorgyártást tanulmányozta.
1939-ben elhagyta az akadémiát és a Hofherr-Schrantz gyárban vállalt mérnöki állást. 1941-ben a gyár főmérnökévé nevezték ki. 1945 júniusában a Földművelésügyi Minisztérium gépesítési ügyosztályának megszervezésével és vezetésével bízták meg. 1949-1956 között az általa létrehozott Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetnek az igazgatója volt.
Emellett tanított a műszaki egyetem géptani tanszékén is. Kutatásaiban a traktorok stabilitási problémáival, a talajművelő gépek hatásfokának javításával foglalkozott. Úttörő szerepet játszott a hazai növényvédelem gépesítésében. Számos tudományos és népszerűsítő cikket írt a szaksajtóba. Tagja volt többek között a Gépipari Tudományos Egyesületnek, a Gépészeti Szakbizottságnak.
Számos kitüntetése mellett megkapta a Bánki Donát-emlékérem arany fokozatát. 1949-ben az MTA levelező tagjává választotta.
Mosonmagyaróváron 1989-ben tiszteletére a Műszaki Intézet falán emléktáblát helyeztek el.
