Gimnáziumi tanulmányait
Felsőlövőn és
Sopronban végezte.
1861-től a
gyimótfalvi uradalomban tevékenykedett. Beiratkozott a
Magyaróvári Gazdasági Tanintézetbe, ahol 1869-ben kapott oklevelet.
Azonnal kinevezték a gyakorlott szakembert intézőnek az intézet tangazdaságába, ahol gyakorlati tárgyakat taníthatott.
Az 560 holdas tangazdaságot 1878-ig vezette, ezután a ménesintézetek gazdasági előadója lett
Budapesten.
Kozma Ferenc, a ménesbirtokok miniszteri tanácsosa vette maga mellé. 1880-ban a
kisbéri ménesbirtok igazgatójává nevezték ki.
Itt is kiváló munkát végzett, amely külföldiek érdeklődését is felkeltette.
Kisbér híres mintagazdaság lett a keze alatt.
Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület vezető tagjaként tanulmányutakat tett Európa több országában (Ausztria, Németország, Svájc, Anglia).
1891-ben lemondott állásáról. 1894-ben a királytól a Ferenc József rend lovagkeresztjét kapta 22 éves állami szolgálatáért.
Királyi tanácsosi címet kapott és számtalan királyi és miniszteri dicséretet. Nem fogadta el az állami nyugdíjat, hanem 1891-től a
kapuvári Esterházy hercegi uradalmat vezette.
Itt szesz- és cukorgyárat is létesített, a birtok átszervezésén túl.
1895-ben a
Budapestre költözött és - főleg nagyobb birtokok számára - tanácsadóként tevékenykedett.
A Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó Bank felügyelő-bizottsági elnökének is megválasztották.
Hosszas betegeskedés után hunyt el a fővárosban, de a hozzátartozók hazahozatták
Magyaróvárra, a családi sírboltba temették el.