Apja uradalmi jószágkormányzó, később vármegyei főszámvevő volt.
Tanulmányait
Pesten a kegyesrendi elemi főtanodában kezdte, majd a Pestvárosi Reáltanodában folytatta.
A
pesti egyetemen tanult, 1860-ban a műegyetemen folytatott tanulmányokat.
1863-ban a gróf Batthyány család uradalmaiban volt ellenőr és kezelőtiszt.
1868-ban az
aradi „Alföld” című lap közgazdasági rovatvezetője. 1870-ben a
tübingeni egyetemen a sertéstenyésztésről írt munkájáért doktorátust kapott.
1869-től a
Magyaróvári Gazdasági Tanintézetben segédtanár, közgazdaságtant, statisztikát, gyapjúismeretet, általános és különleges növénytermesztést tanított, s az intézet botanikus kertjében kísérleteket végzett.
1873-tól a gazdasági tanintézet, utóbb akadémia rendes tanára, ekkor nemzetgazdaságtant és növénytermesztést tanított.
1883-ban a
Kassai Gazdasági Tanintézet igazgatójává, 1892-ben
Budapestre, a földművelésügyi minisztérium közgazdasági osztályára nevezték ki.
1898-1910 között az ő tervei szerint felállított, Európában is egyedülálló Országos Gyapjúminősítő Intézet igazgatója.
Ismereteit 1899 és 1908 között Belgiumban, Franciaországban, Boszniában, Dalmáciában, Montenegróban és
Párizsban tett tanulmányútjain gyarapította.
1910-ben nyugdíjazták. Széles körű gyakorlati és gazdag szakirodalmi munkásságot fejtett ki.
Magyaróváron,
Bécsben,
Budapesten és
Párizsban kiállításokat szervezett, s nagy része volt a magyarországi gazdasági tanintézetek oktatási rendjének kialakításában.
Elsőnek hívta föl a figyelmet a szántóföldi kísérletezés fontosságára.
A juhtenyésztés és gyapjúismeret nemzetközileg elismert szaktekintélye volt, s agrártörténeti kutatásokkal is foglalkozott.
Több országos, megyei, felső-ausztriai, karintiai és morva-sziléziai egyesületnek elnöke, választmányi tagja volt.
Mezőgazdasági közleményei mellett verseket és szépprózát is írt.
Ötvennél több magyar, német, francia és angol nyelvű szakkönyve foglalkozik a mezőgazdaság különböző kérdéseivel.
Az utókor Rodiczky Jenőt az
óvári nagy tanári kar egyikének, ragyogó előadónak és sokoldalú tudósnak ismeri el.
Kitüntetései: a Francia becsületrend lovagkeresztje (1879), a Ferenc József-rend lovagja (1879), III. osztályú Vaskoronarend (1896) és több más kitüntetés.
Emlékét a
magyaróvári vár udvarán dombormű őrzi.