Rujder János és
Györkös Borbála uradalmi cseléd, későbbi
mosonszentmiklósi mezőőr szülők gyermeke. Tizenhárom éves korától maga is mezőgazdasági munkás volt a báró Wenckheim uradalomban.
Az első világháború utolsó másfél évét az olasz fronton élte át. A munkásmozgalommal már a családban megismerkedett, így természetes volt, hogy 1919 márciusában vöröskatonának állt.
1921-ig tényleges katonaként a
soproni gyűjtőfogház munkás lakója volt, majd a
mosonmagyaróvári lőporgyár leszerelésénél kapott munkát. Bérsztrájk szervezése miatt elbocsátották, csak alkalmi munkákat kapott.
1924 decemberében toborzott bányászként Franciaországba ment, ahol tagja lett a francia bányászszakszervezetnek. A
„L’Humanité”-ben megjelent nyílt levele miatt hamarosan elbocsátották.
A Francia Kommunista Párt tagjaként 1928 és 1931 között bányász bérharcokat szervezett. 1931-ben kiutasították Franciaországból, ekkor családostól hazaköltözött
Mosonszentmiklósra.
1937 novemberében a KMP kiküldte a spanyol polgárháborúba. Kalandos úton jutott el a Rákosi zászlóaljhoz, ahonnan sebesülése után a 129-es brigádban végigharcolta a polgárháborút.
1939-ben az utolsó egységgel hagyta el Spanyolországot, Franciaországban internálták, Németországban a hazatérés lehetőségéért dolgozott egy bányában.
Egy
budapesti gyárban helyezkedett el, de hamarosan letartóztatták, csak 1944 januárjában jött ki az Andrássy-laktanyából.
Közben meghalt a felesége, a gyerekeket a rokonok vették magukhoz.
Mosonba jött dolgozni egy kőműves-vállalkozóhoz, de itt is letartóztatták, orosz katonák szabadították ki.
Már 1945-ben részt vett az MKP
mosonmagyaróvári szervezetének megalakításában. Májusban már a régi főszolgabíró pártellenőre, júniustól
Mosonmagyaróvár város polgármestere lett.
Hivatalosan június 7-én állt szolgálatba. A júniusi
győri képviselőválasztási nagygyűlésen az ideiglenes nemzetgyűlés képviselőjévé választották.
Öt éven keresztül volt polgármester, később különféle üzemek vezetője, a
halászi termelőszövetkezet elnöke, 1956 után a járási párt-végrehajtó bizottság és a városi pártbizottság munkatársa.
Innen ment nyugdíjba 1979-ben. Tizenegy magyar és nemzetközi kitüntetése közül a 80 éves korában kapott Magyarországért Érdemrend volt a legmagasabb elismerés.