Lexikon szócikk

Bíró Gyula
Szentivánlaborfalva 1894. augusztus 1. - Budapest 1977. január 12.
Foglakozása(i):
Műve(i):
*Takarmányozási útmutató gyakorlati gazdák számára. Mosonmagyaróvár, 1940.
*Gyakorlati takarmányozás. Bp., 1954.
*Takarmányozástan. Bp., 1952.
*Állattenyésztésünk útja a világszínvonal felé. Bp., 1966.
Középiskoláit Sepsiszentgyörgyön és Gyulafehérváron végezte, s tanulmányait a kolozsvári egyetem jogi fakultásán folytatta. Ezt követően Debrecenben majd Szegeden tanult, ez utóbbi helyen szerzett 1922-ben államtudományi doktorátust. Párhuzamosan tanult a Debreceni Gazdasági Akadémián is, amelyet 1921-ben jeles eredménnyel végzett el. Közben közel négy évig harcolt az olasz és orosz frontokon. 1923 februárjától a Keszthelyi Gazdasági Akadémián tiszteletdíjas gyakornok, később tanársegéd. 1925. október 25-én helyezték a Magyaróvári Gazdasági Akadémiára, ahol 1928-ban rendkívüli, 1933-ban rendes tanárrá lépett elő, s 1927-től a Gyakorlati Tanszéket is vezette. Szellemi elődjének, Ujhelyi Imrének a nyomdokain haladva Feketeerdő és Dunakiliti szarvasmarha-tenyésztését fejlesztette magas szintre, s évekig vezette a Magyaróvári Állattenyésztési Egyesületet. Módszerei: a tenyészanyag gondos kiválasztása, a legjobb összetételű takarmány megteremtése, az etetés helyes sorrendjének betartása és az itatásos borjúnevelés. Ezekről két könyvecskét is adott ki, és tanfolyamokon tartott előadásokon népszerűsítette őket. 1940-től Erdélyben a Kolozsvári Gazdasági Akadémiát vezette, 1944 őszén visszament Mosonmagyaróvárra, s itt 1945 szeptemberétől 1949 márciusig egyetemi tanárként működött. Az egyetemi osztály megszűntekor a tangazdaság vezetője lett, de néhány hét múlva a Földművelésügyi Minisztériumba rendelték, ahol kiállításokkal és az oktatással foglalkozott. 1950-től a Mezőgazdasági Tudományos Központban a kísérleti gazdaságokat szervezte, 1953-ban az Állattenyésztési Kutató Intézet egyik alapítója lett. Még ez évben ismét a mosonmagyaróvári tangazdaságban vállalt főállattenyésztői állást, 1955-ben pedig a Mosonmagyaróváron működő Felső-dunántúli Mezőgazdasági Kísérleti Intézet állattenyésztési osztályának vezetője lett. 1956-ban nyugdíjazását kérte, de továbbra is tevékenykedett. Az egész országban termelőszövetkezetek, állami gazdaságok dolgozóinak és háztáji gazdálkodóknak tartott előadásokon és bemutatókon terjesztette gazdaságos takarmányozási módszereit. Lebilincselő előadó volt, ezen túl kilenc szakkönyvet és több száz cikket írt. 1965-ben megszerezte a mezőgazdasági tudományok kandidátusa fokozatot. Tagja volt a miniszter szaktanácsadó szervének, elnöke az Országos Mezőgazdasági Szaktanácsadási Bizottságnak (1976-ig), s díszdoktor a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Munkásságáért a Munka Érdemrend arany fokozatával, Ujhelyi Imre Emlékéremmel és Tessedik Sámuel-emlékéremmel tüntették ki. Emlékét városunkban 1994 óta emléktábla őrzi, kezdetben a gyakorlati tanszék falán, majd ez az emléktábla a B. épület falára került.
A szócikkhez használt forrás(ok):
  • Magyar agrártörténeti életrajzok. Szerk. Für Lajos, Pintér János Bp., 1987-1989. 1. p. 221-224.
  • Új magyar életrajzi lexikon Bp., 2001-2007. 1. p. 743-744.
  • Dr. Bíró Gyula: 1894-1977.
    Óvári mezőgazda Mosonmagyaróvár, 1955- 22. évf. 1977. 2. sz. 10. p.
A szócikk szerzője:Tuba László