Középiskoláit
Sepsiszentgyörgyön és
Gyulafehérváron végezte, s tanulmányait a
kolozsvári egyetem jogi fakultásán folytatta. Ezt
követően
Debrecenben majd
Szegeden tanult, ez utóbbi helyen szerzett 1922-ben államtudományi
doktorátust. Párhuzamosan tanult a
Debreceni Gazdasági
Akadémián is, amelyet 1921-ben jeles eredménnyel végzett el. Közben közel négy évig
harcolt az olasz és orosz frontokon. 1923 februárjától a
Keszthelyi Gazdasági Akadémián tiszteletdíjas gyakornok, később
tanársegéd. 1925. október 25-én helyezték a
Magyaróvári Gazdasági Akadémiára, ahol 1928-ban rendkívüli, 1933-ban
rendes tanárrá lépett elő, s 1927-től a Gyakorlati Tanszéket is vezette. Szellemi
elődjének, Ujhelyi Imrének a nyomdokain haladva
Feketeerdő és
Dunakiliti
szarvasmarha-tenyésztését fejlesztette magas szintre, s évekig vezette a Magyaróvári
Állattenyésztési Egyesületet. Módszerei: a tenyészanyag gondos kiválasztása, a
legjobb összetételű takarmány megteremtése, az etetés helyes sorrendjének betartása
és az itatásos borjúnevelés. Ezekről két könyvecskét is adott ki, és tanfolyamokon
tartott előadásokon népszerűsítette őket. 1940-től Erdélyben a
Kolozsvári Gazdasági Akadémiát vezette, 1944 őszén
visszament
Mosonmagyaróvárra, s itt 1945
szeptemberétől 1949 márciusig egyetemi tanárként működött. Az egyetemi osztály
megszűntekor a tangazdaság vezetője lett, de néhány hét múlva a Földművelésügyi
Minisztériumba rendelték, ahol kiállításokkal és az oktatással foglalkozott.
1950-től a Mezőgazdasági Tudományos Központban a kísérleti gazdaságokat szervezte,
1953-ban az Állattenyésztési Kutató Intézet egyik alapítója lett. Még ez évben ismét
a
mosonmagyaróvári tangazdaságban vállalt
főállattenyésztői állást, 1955-ben pedig a
Mosonmagyaróváron működő Felső-dunántúli Mezőgazdasági Kísérleti
Intézet állattenyésztési osztályának vezetője lett. 1956-ban nyugdíjazását kérte, de
továbbra is tevékenykedett. Az egész országban termelőszövetkezetek, állami
gazdaságok dolgozóinak és háztáji gazdálkodóknak tartott előadásokon és bemutatókon
terjesztette gazdaságos takarmányozási módszereit. Lebilincselő előadó volt, ezen
túl kilenc szakkönyvet és több száz cikket írt. 1965-ben megszerezte a mezőgazdasági
tudományok kandidátusa fokozatot. Tagja volt a miniszter szaktanácsadó szervének,
elnöke az Országos Mezőgazdasági Szaktanácsadási Bizottságnak (1976-ig), s
díszdoktor a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Munkásságáért a Munka Érdemrend
arany fokozatával, Ujhelyi Imre Emlékéremmel és Tessedik Sámuel-emlékéremmel
tüntették ki. Emlékét városunkban 1994 óta emléktábla őrzi, kezdetben a gyakorlati tanszék falán,
majd ez az emléktábla a B. épület falára került.