Iskoláit szülővárosában végezte, 1913-ban kapott gépészmérnöki diplomát a József Műegyetemen. A háborúban a műszaki csapatoknál szolgált. 1920-ban a
Keszthelyi Gazdasági Akadémia műszaki tanszékére került segédtanárnak.
1924-ben rendkívüli, 1932-ben rendes tanár lett. Kísérletező hajlamával a mezőgazdasági gépeken tökéletesített. Széles körű publikációs tevékenységet folytatott. Kísérletezett pl. az amerikai eredetű traktorekével, a pulvelátorral.
Az erőgépek gazdaságosságát és fejlődését figyelemmel kísérte. 1934-ben egy évre
Debrecenbe ment, az ottani műszaki tanszéket vezette.
Karkovány Ákos váratlan halála után 1939-ben nevezték ki
Magyaróvárra. Itt a tanszéken és a helyi
Magyaróvári Gépkísérleti Állomáson tevékenykedett.
Bővítette az állomást, majd 1941-től gépvizsgálati műszereket készített. Szakcikkei a
„Magyar Közgazdasági Közlöny”-ben, a
„Köztelek”-ben, a
„Gazdasági Lapok”-ban, a
„Magyar Gazdák Szemléjé”-ben, a
„Gazdatisztek Lapjá”-ban jelentek meg.
Sass Gábor 1949-ig vezette a tanszéket és az intézetet, mint főiskolai majd egyetemi tanár. Az egyetem megszüntetése után a
mosonmagyaróvári Kühne, később Mezőgazdasági Gépgyárnál kapott munkát, mint szabványügyi vezető, majd a javítószolgálat irányítója.
Az akadémia 1954-ben ismét megnyitotta kapuit és ő újra átvette a géptant. 1958-ban történt nyugdíjazásáig dolgozott a szakoktatásban. Utolsó évei
Keszthelyen teltek, de
Győrben halt meg.
