Szüleivel 1925-ben kivándorolt Kubába, hat éves korában hazaküldték, hogy magyar iskolában tanuljon.
Apai nagyapja és rokonai nevelték. A
sárvári polgári iskola négy osztályának elvégzése után a
szombathelyi kereskedelmi iskolában érettségizett 1942-ben.
Ugyanez év őszén iratkozott be a
Magyaróvári Mezőgazdasági Főiskolára, ahol 1947-ben szerzett oklevelet.
Tanulmányi ideje alatt frontszolgálatot teljesített, megsebesült és hadifogságba került. 1947-ben nem tudott elhelyezkedni a mezőgazdaságban, ezért különböző segédmunkákat végzett.
1950-től a
Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár műszaki osztályán dolgozott gyártásvezető technológusi beosztásban, 1953-ban technológus-képesítő vizsgát tett.
1954-ben a Mosonmagyaróvári Gépállomáson körzeti mezőgazdászként alkalmazták, később a
Halászi Rákóczi Termelőszövetkezethez osztották be munkára.
Innen saját kérésére a Győr-Sopron megyei Tanács Mezőgazdasági Osztályára került állategészségügyi gazdasági előadói munkakörbe.
1952-ben vette feleségül özv.
Schönberger Jánosné szül.
Behofsich Erzsébetet, közös gyermekük dr.
Sótonyi Péter állatorvos, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar (Bp.) tanszékvezető egyetemi tanára.
Egyetemi oktatói pályafutása 1955 májusában kezdődött, amikor a
Gödöllői Agrártudományi Egyetem
budapesti részlegén az újonnan felállított Anatómiai Tanszéken egyetemi tanársegédi beosztásba került.
1958. január 1-jén szolgálati érdekből áthelyezték a
Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia újonnan felállított Állatbonc- és Élettani Tanszékére és egyetemi adjunktussá, 1976-ban docenssé nevezték ki.
Itt 1983-ig, nyugdíjazásáig dolgozott. 1963-ban mezőgazdasági szaktanári oklevelet szerzett és ugyanebben az évben német nyelvvizsgát tett.
Doktori disszertációját 1976-ban védte meg. Több külföldi tanulmányutat tett (Német Demokratikus Köztársaság, Grúzia).
Rendkívüli kézügyességét kihasználva az anatómiai tanszék preparátumainak nagy részét ő készítette, emellett az Állatorvos-tudományi Egyetem Anatómiai Tanszéke számára is rengeteg preparátumot készített.
A
mosonmagyaróvári egyetemi kar múzeumának berendezését és anyagának rendszerezését is részben ő végezte.
Széles körű anatómiai tudását kamatoztatta a régészeti feltárások csontleleteinek meghatározása során, az
ópusztaszeri ásatások csaknem valamennyi leletét (közel százezer csontot) azonosított.
Csodálatos fafaragásokat készített, így a magyaróvári kar címerét ő tervezte és faragta ki.
Nyugdíjazása után előbb a Biotechnológiai Állomáson, majd az Állattenyésztési Tanszéken dolgozott 80 éves koráig, 2003. december 31-ig.
1996-ban Arany, 2007-ben Gyémánt Diplomát kapott. Hamvait 2009. február 20-án helyezték el a
magyaróvári régi köztemetőben.
Emléktábláját 2018. március 21-én avatták fel
Mosonmagyaróváron, a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és
Élelmiszertudomány Kar B. épületén.
