Középiskolai tanulmányait a
komáromi bencés gimnáziumban végezte.
A
bécsi egyetemen szerzett oklevelet 1865-ben, majd a császári és királyi gyűjteménytárban dolgozott.
1869-1874 között segédtanár volt a
Magyaróvári Gazdasági Tanintézetben.
Magyaróváron jelent meg a répa fajsúlyának és cukortartalmának összefüggéseit taglaló dolgozata, amely bel- és külföldön egyaránt kedvező visszhangra talált.
1874 őszétől a
Kassai Gazdasági Akadémián a mezőgazdasági vegytan rendes tanára lett.
Az oktatás mellett kutatói munkát is végzett: ő állapította meg és elemezte több gyógyforrás, gyógyfürdő kémiai összetételét.
Magyarországon úttörő munkát végzett a borászati melléktermékek hasznosítása terén.
Kidolgozta a konyakgyártás elméletét és konyakfőző készüléket szerkesztett, amelynek használatára tanfolyamokat szervezett.
Szakirodalmi munkásságát jelzi, hogy főmunkatársa volt a
„Gyakorlati Mezőgazda” és a
„Borászati Lapok” című folyóiratoknak.
