Az I. Világháborút a gyalogság szolgálatában kezdte, 1914 őszén az orosz fronton harcolt, a 13. honvéd gyalogezredben, ahol megsebesült és többször ki is tüntették.
1917 elején megfigyelő tisztként került a 28. repülő századhoz, ahol az olasz fronton
Velence és
Trieszt
térségében légi ütközetekben vett részt. 1917 őszén már a 34. repülőszázad kötelékében harcolt.
Hősiességéért megkapta a Vaskorona-rendet és a Tiszti Arany Vitézségi Érmet is.
A világháború vége a 62. felderítőszázad parancsnokaként érte.
Hazatérve részt vett az önálló magyar katonai repülés megteremtésében, amelynek egyik központja az akkor
még önálló
Albertfalva volt. Századosi rangban vezette az ottani repülőosztályt. Az
albertfalvai pilóták felderítő, propaganda célú és postarepüléseket végeztek.
1919. március 11-én egy felderítő út során, a szintén
magyaróvári születésű
Hottovy Ferenccel (1890-1919)
Magyaróvár térségében járt. A visszaút során Hansa-Brandenburg C.I típusú gépük tisztázatlan (motorhiba, hóvihar) okok miatt
Magyaróváron a nyomda épületére zuhant és mindketten hősi halált haltak. Síremlékeik ma is állnak
a
magyaróvári temetőben